Chameleon No Seppun

Azok a bizonyos rózsaszínű pókok...

2012-01-28T17:30:00.000+01:00

...melyeket a jrock rajongók minden vállfaja, tekintettel korra, nemre és stílusbeli különbségekre, jól ismer. Az egész valahol hide-vel, a tragikusan elhunyt egykori X-Japan taggal kezdődött, aki Spread Beaver nevű bandájával 1998-ban elkészítette ezt a felvételt. Ez a dal széles körben tett szert ismertségre és vált máig az egyik leginkább központban lévő japán rockszerzeménnyé.

Az eredeti: hide és a Spread Beaver - Pink Spider

Az egyszerű, de húzós darab hamar slágerré vált, s kultikus státuszra emelkedéséhez valószínűleg nagyban hozzájárult hide tragikus és máig fura öngyilkossága. Az egykori X-Japan gitáros akkora tiszteletnek örvend a mai napig a Japán rockszférában, hogy cseppet sem lehet csodálkozni, ha akadtak olyanok, akik tisztelegni kívántak előtte dalának feldolgozásával.

Az első fecske a viszonylag kevéssé ismert nu-metal csapat, a Rize volt, aki 2007-ben az Alterna nevű minialbumán megjelentette az első újrajátszást.

A második, a szerintem kizárólag üzleti megfontolásból létrejött CRUSH - '90 Visual Kei Cover Album nevű válogatáslemez volt, melyen a már rutinosnak számító, épp akkoriban major csapattá avanzsált heidi adta elő ugyanezt a nótát.

És a mesterhármas utolsó darabja a napokban megjelent defspiral Reply - Tribute to hide lemezen megjelent verzió.

Lehet ezeket a feldolgozásokat szeretni vagy utálni, de el kell ismerni, közel sem hozza mindhárom ugyanazt a színvonalat. Nekem sokadik hallgatás után is a Rize puritán, de zúzós verziója viszi el a pálmát. A defspiral feldolgozásban az énektémát találom jónak, és az egész dal kicsit visual kei-sebb vonalon mozog, mint az előző, de az elektronikus hangzásokat cseppet oda nem illőnek találom, ezért szorult csak a második helyre. És sajnos, bármennyire szeretem a heidit, ez a dal nem az ő világuk, sem a megbonyolított gitártémák, sem Yoshishiko énekstílusa nem illik a dalhoz, pont annak az egyszerűségében is zseniális voltát zavarja össze.

Nos, ki tudja, hány feldolgozást ér még meg ez a felejthetetlen hide nóta, de remélem, nem jut el arra a sorsra, hogy unalomig koptatják ilyen-olyan jrock trónkövetelők. Sem a szerző, sem a dal nem érdemli meg, hogy sokáig kísérletezzenek vele.

A Screw Budapesten

2012-01-25T15:03:00.000+01:00

Legutóbbi posztom után, melyben az idei visual kei koncertkínálatból szemezgettem, érkezett be a hír, hogy a PSC égisze alá tartozó Screw is európai körútra indul, melyből nem felejtettek ki minket sem.

A pontos adatok a következőek:
Időpont: 2012. 06. 05.
Helyszín: Dürer Kert (Bp. XIV., Ajtósi Dürer sor 19-21.)
Kapunyitás: 18.00
Jegyár: 6500 Ft.

A 2006 óta fennálló Screw a PSC fennhatósága alá tartozó indie csapat. Eredetileg négy tag alkotta a csapatot, 2007-ben csatlakozott hozzájuk második gitárosként Manabu. 2010-ben az akkori basszusgitárosuk, Yuuto hagyta el őket, a helyére érkezett Rui, s ezzel stabilizálódott a csapat felállása. Jelenlegi tagok:

Byo - ének
Kazuki - gitár
Manabu - gitár
Rui - basszusgitár
Jin - dobok

Pontos diszkográfiát és tudnivalókat az együttes honlapján találtok:

Screw Official Site:

A Sound of Japan közzétett egy koncertinformációs oldalt is, ahol friss híreket kaphattok a jegyvásárlási lehetőségekről. Ajánlom ezt is figyelmetekbe.

Nos, mind ezidáig az év első felében nem érkezett bejelentés olyan csapatról, akiknek látványáért a fél vesémet eladnám, úgyhogy eldöntöttem, hogy részt veszek ezen a társasági eseményen már csak azért is, mert koncertre járni jó. A csapat zenéjével igazából még csak most ismerkedem, de elég pozitívnak találtam ahhoz, hogy megnézzem, mit tudnak produkálni a deszkákon (igazából a legtöbb japán banda sokkal többet nyújt élőben, mint amihez az ember általában hozzászokott a nyugati bandák koncertjein). S azt is becsületesen bevallom, hogy fengörlködni is jó, s a tavaly téli MUCC buli óta már tetemes idő telt el ahhoz, hogy kemény hiányérzetem támadjon.

Mindenkinek, aki részt szeretne venni a koncerten, jó készülődést és nagyon kellemes szórakozást!

Egy könyv

2012-01-23T14:39:00.000+01:00

Könyvmolyok számára igazi csemegeként szolgál, hogy a Duna Televízió egy új, irodalommal foglalkozó műsort indított útjára. Az 1 könyv című összeállítás, melyet naponta láthatunk a fenti csatornán, nem más feladatot vállalt magára, mint hogy pár percben mutasson be számunkra egy-egy könyvet, mellyel kedvet csinál elolvasásukhoz.

A műsort Lackfi János író, költő vezeti, s naponta öt percben látható 10:50-es kezdettel.

Reméljük, minél többen fogják figyelemmel kísérni a Duna TV produkcióját, s sok kedvencet sikerül szerezniük segítségével. Mindenkinek jó tájékozódást és olvasgatást!

Wtf zenei videók rovat 4: táncművészet magasfokon

2012-01-18T23:29:00.000+01:00

A fenti 4:34 időtartam alatt a ROYZ együttes Joker című számát hallhattam volna, ha nem a képernyőn idiótán ugrabugráló öt úriember kötötte volna le a figyelmemet. Ez a mozgáskoreográfiai szösszenet annyira kiváló, hogy már majdnem hűtlen lettem kedvenc megatáncosomhoz, Suzumura Hittóhoz. Mindezekhez annyit tudok hozzáfűzni: nem mertem volna megkockáztatni, hogy bárki is kiáll a nyílt színre egy olyan zenei videóval, melynek teljes terjedelmében tornagyakorlatokat végez, méghozzá meglehetősen rosszul.

Valószínűleg meg kell újra hallgatnom a számot, kép nélkül.

Hagyomány és újdonság: Rin'

2012-01-17T10:42:00.000+01:00

Ismét egy olyan együttesről szeretnék ismertetőt írni, mely - meglehetősen kevés - zenei szereplő mellett arra vállalkozik, hogy a tradicionális japán hangzásokat modern köntösbe ültesse át. Sajnálatos módon, mire Mana révén megismertem őket, rá kellett jönnöm, hogy a formáció már csak múlt időben létezik: hivatalos leírások alapján 2009-ben feloszlottak.

A Rin'-t három hölgy hozta létre 2003-ban: Yoshinaga Mana, Tomoka Nagasu és Chie Arai, kik a Tokiói Egyetem Művészeti Karának hallgatói voltak. Nevük jelentését az angol 'Ring' szó japánosan torzított alakjával magyarázzák.

Zenéjükben több hagyományos japán hangszert is megszólaltattak: Yoshinaga Mana és Chie Arai az ének mellett többek között 17 húros kotón, Tomoka Nagasu pedig sakuhachin játszott. 2003 és 2009 között az avex trax kiadásában több hangzóanyaguk is megjelent.

Nos, a lányok igen hangulatos és minőségi zenét prezentáltak rövid fennállásuk alatt, ezért is sajnálhatjuk, hogy nem folytatják a formációt. Aki jobban meg szeretne ismerkedni ezzel a kitűnő zenével, és további részleteket szeretne megtudni róluk, az alábbi linket keresse fel:

Avex Net/Rin':

Lip Service

2012-01-14T14:03:00.000+01:00

Akinek nincs még elege a kismillió, alternatív ruházatot forgalmazó webboltból, és szívesen nézelődik az ilyen oldalakon, itt egy újabb ajánlat. A Lip Service kicsit talán azzal lóg ki a sorból, hogy a hagyományosnak mondható punk-goth kínálat mellett steampunk ruházatot is forgalmaz, mellyel nemigen árasztanak el bennünket a hasonszőrű üzletek.

Nos, tehát: tessék nézelődni!

Lip Service:

Várható jrock események 2012. első felében

2012-01-11T17:55:00.000+01:00

Az idei első negyed-, sőt félévben mindeddig úgy néz ki, kevés eseménnyel örvendezteti meg hazánkat a visual kei színtér. Mai napig egy hivatalos, és egy nem annyira hivatalos jelzés történt meg felénk, ami a koncerteket illeti.

A korábbi esemény a 2012. 03. 09-ére tervezett Plunklock koncert, melyet a Crazy Mama Club rendez meg. A koncertről más konkrétumot eddig nem sikerült kiderítenem, remélem, maga a rendezvényhelyszín előbb-utóbb lök elénk némi információt, ennek hiányában elég nehéz egy utat megszervezni egy vidéki érdeklődőnek.

A Plunklock egy fiatal visual kei csapat, 2011. 03. 29-én alakultak, hivatalos honlapjukat az alábbi helyen találjátok:

Plunklock Official Site:

A másik az egész frissiben bejelentett újabb magyarországi LM.C látogatás, melyre a Club202-ben fog sor kerülni 2012. május 17-én, s amely részletek szempontjából kicsit jobban elkényeztet minket, mint a Plunklock buli. A Sound of Japan weboldalán is találhatunk konkrétumokat. A fent említett duót azt hiszem, nem kell bemutatnom a visual kei rajongóinak, hiszen 2006 óta dolgoznak, s nálunk is tiszteletüket tették már. Akinek mégsem mondana semmit ez a név, a hivatalos oldalon kutakodhat:

LM.C. Official:

Nos, mindenki készítheti magát (no és a pénztárcáját), aki az idei tavaszon is el szeretne jutni japán koncertekre. Jó mulatást kívánok a bulikhoz!

Yamamoto Tsunemoto: Hagakure

2012-01-08T11:27:00.000+01:00

Jamamoto Tsunemoto, a XVII-XVIII. század fordulóján élt szamuráj, később zen-szerzetes és író alkotását olvashatjuk ezen cím alatt, melyet tanítványának, Tashiro Tsuramotonak diktált le 1709 és 1716 között, s amelynek már ellentmondásos története is arra sarkall bennünket, hogy megismerkedjünk vele. A későbbi korok során kézírással másolták le a Nabeshima-klán szamurájai, többször is károsnak ítéltetett és betiltatott. Hivatalos nyomtatásban a Meidzsi-korszakban (1862-1912 között) adták ki először.

A Hagakure cím jelentése 'Levelek alatt', s valójában nem más, mint a Nabeshima Mitsushige nagyúr idejében szamurájként szolgáló szerző feljegyzései, levelei és tanításai a Bushidóról, a Harcosok Útjáról. Tsunemoto nemcsak a 'szolgálat' alapelveire okít bennünket, hanem leírja észrevételeit kora hanyatló társadalmáról, a szamuráj-erkölcs fellazulásáról. Etikai tanácsait olvasmányos anekdotákkal tarkítja, ennek köszönhető, hogy bár a szöveg meglehetősen régies, mégsem nevezhető nehéz olvasmánynak.

A XX. század folyamán - főként a II. világháború ideje alatt - került előtérbe ismét ez az alkotás. Mondanivalója talaján fejlődtek ki a kamikazék, akik magukévá tették Tsunemoto azon felfogását, mely szerint a 'Bushido a halálban gyökerezik'. Emiatt a megállapítása miatt lett aztán ugyanekkor a közfelháborodás tárgya is, miszerint erőszakos halálra biztat, s mint ilyet, tiltani kell. Yamamoto Tsunemoto írása azonban nem veszett el végleg, s nem kopott ki a történelemből, ez mindenképpen időtállóságát bizonyítja. S aligha hiszem, hogy olvasói nem találnak ma is benne olyan tanácsokat, melyek megfogadása ma is időszerű lehet, s mely láttán megállapíthatjuk: a világ bizony változik, ám az emberi természet aligha.

Filmbox: Büszkeség és balítélet

2012-01-04T15:23:00.000+01:00

Eredeti cím: Pride and Prejudice
Nemzetiség: angol
Készítés éve: 2005.
Műfaj: romantikus dráma
Főszereplők: Keira Knightley, Matthew MacFadyen, Brenda Blethyn, Donald Sutherland, Rosamund Pike

Nemrégiben panaszkodtam a Zöldellő fa alatt című mozi kapcsán, hogy lám, már a kosztümös-romantikus drámák sem olyanok, mint régen, s íme, a címbeli film rögtön rácáfolt kesergésemre. Na persze, ha valami minőségi alapanyagból készül, megvan rá az esély, hogy kevésbé lehet elrontani, mint ha már eleve egy fáradt történetből indul ki az ember.

Jane Austen klasszikus regényének 127 perces angol verzióján érezni, hogy nagyon meg akartak felelni az alapanyag magas nívójának. Ezt elsősorban a jól kiválogatott színészeken lehet lemérni - nekem a leginkább Donald Sutherland tetszett a néhol közönyös, de csípős humorú Mr. Bennet szerepében- de Keira Knightley is tökéletesen alkalmas volt a bájos, de kissé lázadó szellemű Elizabeth Bennet szerepére, sőt, még romantikus főhősre, a Matthew MacFadyenre sem lehetett panasz. A film többi része - forgatókönyv, kosztümök, fényképezés - is beleillett azon elképzelésembe, milyennek kell lennie egy ideális Jane Austen adaptációnak.

Történet: 100%
Romantika faktor: 70%
Díszletek és kosztümök: 80%
Színészi játék: 80%
Összhatás:90%

Száz százalékot csak azért nem adok, mert tökéletes film nincs: ennek is egyetlen hátránya van, hogy a 127 perces játékidő miatt egyes elemeket ki kellett venni a regényből. Ez ugyan nem megy az élvezhetőség rovására, de bevallom, nekem kicsit hiányzott. A mozi megtekintését szívből tudom ajánlani a klasszikus romantika minden rajongójának.

Zenei nosztalgiarovat: Shock to the System

2012-01-02T14:54:00.001+01:00

Előadó: Billy Idol
Album: Cyberpunk
Kiadás éve: 1993.

Bár egy effektíve késői szerzeményről van szó, ez a dal mégis egyike Billy Idol legütősebb műveinek. Azért írok későit, mert 21 évvel azután született, hogy az említett úriember először nyilvánosság elé lépett. Billy Idol (polgári nevén William Michael Albert Broad) angol születésű énekes, bár főként a punk, post-punk, valamint a new wave érában tevékenykedett, neve mégis annyira összeforrt a hard rock zenével, hogy ma már senki sincs, aki ne titulálná őt a 80-90-es évek egyik legnagyobb rock jelenségének. Mai napig tartó karrierjével, fellépéseivel visszacsempészi a mostani kibervilág műanyag sztárocskái közé azt az érzetet, milyennek is kellene lennie egy igazi 'Idolnak' - most és mindörökké.

Billy Idol Wikipédia (angol):

Woah yeah
It was a night, L.A., burning bright
Oh what a night
Say yeah,come on
It makes my world stand still
Ahh riot, rape, race and revolution, ah yeah
Here come the fire, and my world burns still
Yoww say yeah

Well, you can rock this land baby yowww

Like a shock to the system
I feel good, well alright
Like a shock to the system
Say yeah, ain't it irie

It was a night
Hell of a night, L.A., it really was
Oh what a riot
I said yeah, come on
It makes my life feel real
Fear police and civil corruption oh yeah
Is there a man who would be king
And the world stood still
Ah yeah loud

You can rock this land baby
Yeahhh

Like a shock to the system
It feel good, well alright
Like a shock to the system
I said yeah, come on baby
Shock to the system
Feel good, well alright
Like a shock, shock to the system
I say yeah, I say yeah, I say yeah
Come on baby

Yeah, well you can rock this land baby
Like a shock, shock to the system
It feel good, well alright
Like a shock to the system
I say yeah
Ain't it irie

Shock to the system
It feel good, well alright
Like a shock to the system
I say yeah
I say yeah
I say yeah, come on baby

Shock to the, shock to the
Shock to the system
Loud I gotta
Shock to the, shock to the
Shock to the system
Yeah I gotta
Shock to the, shock to the
Shock to the system
Yeah I gotta
Shock to the, shock to the
Shock to the system
You could be king
[laugh]
Or I could be king
Yeah well
You could be king
Or I could be king
Well I gotta
You could be king
Say it louder
The world still burns
You could be king
I could be king
Yeah well
You could be king
Say it louder
I could be king
You could be king
Say it louder
The world still burns

Boldog Új Évet!

2011-12-31T13:11:00.000+01:00

A samiszen virtuózai

2011-12-29T19:24:00.000+01:00

A Kagrra együttesnek köszönhetem, hogy megszerettem a japán tradicionális hangszerek hangját, bár mindeddig nem találtam rá olyan zenekarra, mely hasonló magas szinten elegyítette volna eme műfajt a populárisabb stílusokkal. Nemrégiben azonban a facebookon akadtam rá erre a felvételre:

A képen látható úriemberek - a Yoshida Brothers - meglehetősen jól pengetik samiszenjeiket, s ez arra ösztökélt, hogy jobban megismerkedjek munkásságukkal.

Yoshida Ryoichiro és Ken'ichiro a Hokkaido-beli Noboribetsu-ban látták meg a napvilágot, s egész fiatal korukban kezdték el elsajátítani a Tsugaru-shamisen alapjait. A Domo kiadó gondozásában megjelent első albumuk (1999)-ben egy csapásra ismertté tette nevüket Japánban. Öt teljes lemezük jelent meg a szigetországban, továbbá négy került nemzetközi porondra. Egy alkalommal az Év Hagyományos Japán Zenei Albuma díjat is elnyerték. 2002-től turnéztak a világ több pontján, többek között Koreában, az Amerikai Egyesült Államokban, Spanyolországban és Hong Kongban. Ismertségüket fokozta, hogy 2007-ben a Nintendo az ő dalukat használta fel egy TV-hirdetésben a Wii reklámozására.

Mivel a fent említett urak jelen pillanatban is aktívak, mi több, a világ más részeinek meghódítására is készülnek, talán abban a szerencsében részesülünk, hogy egyszer Európába is ellátogatnak. Nagyon szeretnék már a színpadon látni egy ilyen színvonal párost, akik népszerűsítik a japán tradicionális zenét a világban.

Hivatalos honlap:

A hobbit végre eljön hozzánk

2011-12-27T11:56:00.000+01:00

Meglehetősen sok idő telt el azóta, hogy a Gyűrűk Ura című Tolkien adaptáció forgatása befejeződött. Mi, naiv mozinézők azt hihettük, hogy Peter Jackson jött, látott s győzött, s bebizonyította, hogy igenis, lehet filmet forgatni az előbb említett úr műveiből is.

Ennek ellenére jó ideig úgy tűnt, a Babó (The Hobbit) létrejötte végképp meg fog fenekleni különböző érthetetlen és zavaros csatározások miatt, melynek első számú sarkalatos kérdése volt az, hogy ki legyen a film rendezője. Jómagam és még páran kétségbe sem merték vonni, hogy az újabb érdem ismét Peter Jacksont illeti, ám az álomgyárban már kezdetben felmerültek olyan elképzelések, hogy kiveszik a projektet a kezéből.

Több név is szóba került a pótlására, többek között Guillermo del Toro (A faun labirintusa) is, ám az ellenállás a színészek részéről oly erős volt, hogy végül is - pontosan már én sem tudom, mi módon - Peter Jacksonnal kezdődtek el a tényleges munkálatok. És igaz, ami igaz, belegondolni sem érdemes, mi lett volna a moziból Ian McKellen, Cate Blanchett, Hugo Weaving és a többi, sokat próbált nagy név nélkül.

Most azonban örömmel jelenthetjük, hogy már egy hivatalos trailer is felkerült az internetre, jelezve ezzel, hogy a vége felé döcög ez a rögös forgatás, s az utómunkálatok befejezése után 2012. december 14-én megcsodálhatjuk a végterméket is.

Aki többet szeretne tudni a részletekről és a pletykákról, kövesse figyelemmel a Völgyzugoly - Magyar Tolkien oldalak cikkeit, mely a kellő részletességgel igyekezett beszámolni az összes, film körül keletkezett csetepatéról a kezdetektől fogva. A mozipremierig eltelt időt pedig kihasználhatjuk arra is, hogy kezünkbe vegyük az eredeti Tolkien regényt, ha valaki mindeddig elmulasztotta volna. Jó szórakozást hozzá!

Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!

2011-12-24T15:08:00.000+01:00

Ismét elszaladt egy év, gyorsabban, mint kellett volna, s újra láthatjuk a csillagszórók fényét, és állhatunk a feldíszített fa alatt szeretteinkkel. Az év vége számvetésre is készteti az embert, megteszem hát én is.

Ez az év túl rövid volt, s számomra magánéleti megpróbáltatásokkal teli. Nem tudom, hányan tudják blogom olvasói közül, hogy van egy öcsém, akire mindig úgy gondoltam, hogy ő az egyetlen, akivel mindent meg tudok osztani, ám ő sajnos súlyos beteg. Nem hittem tavasszal, hogy az idén még együtt karácsonyozunk, s állapota továbbra sem ad túl sok okot a bizakodásra.

Ennyit a magánéletemről, s lássuk hát, miket tartogatott még számomra az év. Jelentem, hogy hosszas kínlódás után sikerült úgy-ahogy elsajátítanom a hiraganákat, még nem tudom, mit kezdek a megszerzett tudásommal, egyelőre igyekszem nem elfelejteni őket. Idén több új kedvencet is felfedeztem a jrock palettán, végleg a szívembe zártam a BORN együttest, s figyelemmel kísérem olyan szárnybontogató csapatok pályáját, mint a Mejibray vagy a Triggah. Talán kicsit kevesebb csalódás ért az idén visual kei téren, mint 2010-ben, ám nem feledhetem, hogy a legnagyobb csapást - kedvenc bálványom, Isshi halálát - az idén kellett elszenvednem.

Animenézésben továbbra is el vagyok maradva, s nem túlzottan sikerült az idei évben sem pótolnom ezt. Egy-két rövidebb sorozatot sikerült végignéznem, valamint folyamatban van további egy-kettő megtekintése. Mangát az idén egyáltalán nem vettem. Sajnálatos módon a Gravitation és a Vörös Kert kiadása is leállt, s igen drágák ezek a darabok ahhoz, hogy még egy sorozatba befektessek, mely esetleg hasonlóan jár, mint az előző kettő.

Valamennyire gyorsabb ütemben sikerül pótolnom a filmek megtekintése terén mutatkozó hiányosságomat, s remélem, rövidesen a japán darabokra is sort tudok keríteni. Végre sikerült teljes egészében megszereznem a Komatsu Sakyo könyvéből készült Japan Sinks-et, melyről kritikát is kívánok majd írni itt, a blog keretein belül.

Végezetül pedig mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok, s hallgassátok meg az idei év legpozitívabb meglepetéseként felfedezett Anonymous Confederate Ensemble karácsonyi dalát:

Moly tagság

2011-12-23T10:27:00.000+01:00

Végre rászántam magam, hogy csinálok egy Moly tagságot. Nem tudom, hogy a felvitellel hogyan fogok haladni, mivel nyakamon van a nagy karácsonyi hajtás, úgyhogy az elkövetkező két napban főzni fogok, utána pedig vendégeskedni.

Azt sem igen tudom, hogyan fogok visszaemlékezni az összes könyvre, melyet röpke 34 év alatt elolvastam. 4 éves voltam, amikor az első meséskönyvön túljutottam (a koraérett zsenik kínja xD), s volt életemnek olyan időszaka, mikor több város könyvtárának is tagja voltam.

Azt hiszem, azt is tudják rólam jópáran, hogy többnyire nagy science-fiction és fantasy fogyasztó vagyok, emellett gótikus és misztikus rémirodalmat, valamint ismeretterjesztő könyveket szoktam beszerezni - már amennyire pénztárcám engedi. Amióta megvettem a Kindle e-book olvasót, lényegesen fényesebbnek érzem a helyzetemet, ám továbbra sem mondtam le róla, hogy néha egy-egy igazi könyvet is feltegyek a polcomra.

Milliószor elmondták már, és sajnos nagy igazság, hogy az újabb generációk egyre kevesebbet és kevesebbet olvasnak. Minket is szidtak szüleink, hogy túl sok tévét nézünk az előbbi tevékenység rovására, s ez fokozottan igaz a mostani fiatal korcsoportra is. Pedig az olvasottság az élet több területére kiterjed, mint gondolnánk: nemcsak az általános műveltségre, de a szókincsre, kifejezőkészségre, problémamegoldásra is hatást gyakorol, utóbbi három dologra viszont elengedhetetlenül szükség van az életben való eligazodáshoz, ha ezt tizenévesen még nem is látja az ember. Ezért biztatok arra ma is mindenkit, hogy használja ki azt az időt, amikor még nincs lekötve munkahely, avagy családi tűzhely mellé, mert késő bánat lesz huszon-harmincévesen rádöbbenni arra, hogy vakon állunk a világban.

És végezetül, Moly profilom címe, melyen jelölhettek:

Andreya Von Tosh profil:

Sujk: Arkhelism

2011-12-21T09:37:00.000+01:00

Nagyon nagy várakozással tekintettem az ex-Deluhi dobos, Sujk új szólóalbumának elébe. Egyrészt örültem neki, hogy valakit ismét mozgolódni látok a csapatból, másrészt tartottam a dologtól. Meg kell mondani: a Deluhi amennyire lendületesen indult a pályája elején, annyira kifulladt a végére, s mivel a lemez elkészítésénél főként a régi tagok bábáskodtak, nem tudtam, mi fog kisülni az egészből.

Nos, az Arkhelism 10 számot tartalmaz, melynek egy része instrumentális, másik felében Juri énekét hallhatjuk. Sajnos az első találkozáskor kiderült, hogy elég nagy melléfogás az egész album. Mintha a Deluhi soha ki nem adott, teljes hosszúságú lemeze lenne, de nem a pályájuk elejéről származó, zseniális darabokkal teli, hanem egy ötlettelen, fáradt utánérzés. Részletesen nem kívánok írni a dalokról, mert az egyenletesen gyenge teljesítményből semmit sem tudnék kiemelni. Ez egy tipikus, egyszer fogyasztható termék.

Véleményem szerint Sujknak tovább kellett volna egy kicsit érlelnie a dolgait ahhoz, hogy vissza tudjon kapaszkodni arra a szintre, ahol egykor tartott. A korai visszatérés okait nem tudni: lehetséges, hogy szerződés kötötte valamilyen anyag kiadására, mindenesetre az egészen annyira érződik az erőlködés, hogy teljesen felesleges volt egy ilyen lemezt a piacra dobni.

Ezek után még mindig kíváncsian várom, hogy hova tovább ezután, Suiko-san?

Forma-1 Napló különkiadás: Kobayashi sisakok árverésre

2011-12-19T08:25:00.000+01:00

A két szezon közötti nagy pangásban sem feledkezhetünk meg a háttérben húzódó történésekről. Néhány nappal ezelőtt felröppent a hír, hogy a Ferrari be szeretné vásárolni Jules Bianchit Kobayashi helyére, így annak már megkötött szerződése ugorhat a Sauberrel. Egyelőre ezt a hírt nem erősítették meg, így talán van remény rá, hogy az üzlet nem fog létrejönni. Lemondtam arról, hogy pletykákat olvassak, mert a mostani sportújságírásban is elharapózott sajnos a bulvárszellem: megerősítetlen félinformációkat dobnak piacra szenzációhajhász módon, mely csak arra jó, hogy az embernek álmatlan éjszakákat okozzon.

Pozitív történés viszont, hogy a Linkin Park nevű rockegyüttes (csak nem Kobayashi rajongók) kezdeményezésére a Music Relief jótékonysági szervezeten keresztül elindult, és a mai napon be is fejeződik egy kezdeményezés, mely során árverezésre bocsátották az alábbi egyedi sisakot:

Az árverés jelenlegi állása még nem publikus, de azért mégis kíváncsivá tett, hogy mennyit kóstál ma kedvencünk a piacon. Amint valamilyen hírmorzsa felmerül az akcióval kapcsolatban, tudósítani fogok róla.

Reméljük, tavaszig csak pozitív értesüléseket fogunk kapni Kamuival kapcsolatban, s ott fogja tudni folytatni Forma-1-es pályafutását, ahol az év végén abbahagyta. Természetesen sok sikerrel és jó versenyekkel.

Olvassunk!

2011-12-16T22:00:00.000+01:00

Bizony, mert erre a tanulási/szórakozási formára is szüksége lenne az embernek minden időben. De ahogy tudjuk, a könyvek - még inkább, mint a mangák vagy folyóiratok - aranyárban vannak, így lassan sajnos tényleg eljutunk arra a pontra, hogy ünnep lesz minden nap, amikor egy valódi könyvet a kezünkbe tudunk venni.

Addig is itt vannak nekünk a testhezálló hi-tech kütyük, mint például az e-book olvasó. Ezeket sajnálatos módon kicsit kiszorítják a piacról a mostanában megjelent tabletek, pedig ne higgyük, hogy az utóbbiak pótolni tudnak egy igazi becses darabot. Például egy olyat, melyre épp a mai nap tettem szert.

Igen, az én Amazon Kindle-mről szeretnék mesélni. Arról, melyet kalandos úton vettem magamnak potom 10-15 könyv áráért, s mely azt hiszem, röpke egy év alatt bőven meg fog térülni. Az Amazon Kindle a táblagépekkel és laptopokkal ellentétben nem rontja a szemet, mert nem LCD, hanem úgynevezett 'e-ink' technológián alapul. Előnye azonban nem csak ez, hanem az is, hogy viszonylag kevés energiát fogyaszt, egy feltöltéssel 3000 lapozást bír ki, azaz körülbelül tíz átlagterjedelmű könyv elolvasása után kell újratölteni. Szép, dizájnos, kézhez álló, s kaptam hozzá 30 ajándék e-bookot is, csupán egyetlen hátulütője van a dolognak. Magyarországon hivatalosan nem nagyon lehet beszerezni.

Két megoldás létezik: vagy behozatjuk külföldről az Amazon oldaláról, vagy pedig egy magyarországi kerülőúton, mely végeredményben lehet, hogy egy kicsit többe kerül (nem aránytalanul, de a végeredmény valószínűleg az lesz). A futárszállításnak természetesen vannak vad oldalai, melyben nekem is részem volt, tudván, hogy a futár mindig ki tudja választani a legalkalmatlanabb időpontot, kiverve engem az ágyamból éjszakás műszak után, mikor alig három órája szenderedtem álomra, természetesen egy fillér készpénz nélkül (alváshoz ugyanis nem kell ilyesmi, hacsak nem pizsamát kell venned). Mégis azt mondom: megérte a vesződséget, tekintve csak a könyvek mai árát, valamint azt, hogy a Magyarországon hivatalos forgalomba kerülő, hasonló árkategóriába tartozó gépecskék bizony csak noname taiwani gagyik .

Hátránya természetesen az, hogy nem lehet vele legyeket csapkodni, de úgy gondolom, ez a legkevésbé sem érdekel.

Go Pikachu!

2011-12-15T14:36:00.000+01:00

Azt hiszem, egy ilyen mellett is csak Japánban tudnak elmenni az emberek anélkül, hogy közröhej vagy közfelháborodás tárgya ne lenne.

Mejibray

2011-12-12T16:29:00.000+01:00

Az alábbi kezdő csapatot szeretném mindenki figyelmébe ajánlani. Ahogy már lenni szokott, azoknál a bandáknál, akik valamit fel is tudnak mutatni zenei téren, többnyire egyik tag sem most fogott hangszert először a kezébe, s ez nem történt másként a Mejibray esetében sem. Habár megalakulásuk 2011-re datálódik, s még nem rendelkeznek túl sok kiadott anyaggal, a zenészek tudnak felmutatni némi visual kei múltat.

A bandát az énekes, az ex-VanessA-s tzuzuku alapította 2011. márciusában, s a support-tagok véglegessé válásával júniusban vált egységessé a formáció. Egy limitált kiadású single, egy maxi-single és egy napokban megjelent minialbum az eddigi termésük. A jelenlegi felállás:

Ének: Tzuzuku (ex-VanessA)

Gitár: MiA (ex-support-Galneryus, ex-Toon Factory)

Basszusgitár: koichi (ex-VanessA)

Dob: Meto

Zenéjüket inkább a keményebb visual kei vonulatba tudnám besorolni, főleg az énektémák helyenként hasonlóságot mutatnak olyan egyes nagoya kei vonulatba tartozó csapatokkal, mint pl. az Awoi. Emelett tempós, jól kidolgozott gitártémák és hangulatos kórusok támogatják az éneket. Egy szó mint száz, fajsúlyos szórakozásra számíthat, aki rászánja magát, hogy belehallgat anyagaikba.

Mindenképpen ajánlom a zenekart olyanoknak, akik jó pillanatokat keresnek a mai, feltörekvő visual kei kínálatban, akik pedig a keményebb zenék hívei, jó szórakozást fognak találni a csapat munkájában. Még további hosszú, eredményes működést és sok-sok jó lemezt kívánok az együttes tagjainak!

Mejibray Official Site:

Zenei nosztalgiarovat: Ezüst Eső

2011-12-10T09:37:00.000+01:00

Előadó: Omega
Album: Gammapolis
Kiadás éve: 1979

Ez volt az a zenekar, mely a korai gyermekkoromban egyik legnagyobb hatással volt rám, s melynek nagy szerepe volt abban, hogy zenei ízlésem később sem a kommerszebb irányba tolódott el. Az Omega 1962-es megalakulásától kezdve is úttörőnek számított számos dologban. Ismeretes, hogy övék volt az első hazai színpadi füstgép és lézershow bemutatására alkalmas berendezés, az első digitális hangstúdió, valamint ők voltak azok, akik először léptek színpadra egységes, az album hangulatához és mondanivalójához megtervezett kosztümökben. Zeneileg palettájuk ezerféle hatást mutat, a korai beat daloktól (Trombitás Frédi, Petróleumlámpa) kezdve a space rockon keresztül a vegytiszta hard rock darabokig. Bár 1987-től csak ideiglenesen működnek, időnként még ma is adnak koncerteket, s hangstúdiójukban számtalan hazai zenekar hangfelvételének megszületésénél voltak jelen.

Ezüst Eső

Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám
Ezüst eső

Lombjuk vesztett rózsafák
Földöntúli pusztaság
S csak hull, csak hull reám
Ezüst eső

Messzi földről jöttem én
Átölelt a tiszta fény
De elborult az ég, és a csillagok tüzét
Elnyelte a köd és a szürkeség
Minden oly sötét

Elhagyott, kihalt e táj
Lángvirágok füstje száll
S csak hull, és hull reám
Ezüst eső

Sötéten néz le rám az éj
A múltak árnya itt kisért
És hull, csak hull reám
Ezüst eső

Omega:

Omega - Wikipédia:

Filmbox: A zöldellő fa alatt

2011-12-05T15:05:00.000+01:00

Eredeti cím: Under The Greenwood Tree
Nemzetiség: angol
Készítés éve: 2005.
Műfaj: romantikus dráma
Főszereplők: Keeley Hawes, James Murray, Steve Pemberton, Ben Miles, Tony Haygarth

Már a kosztümös drámák sem a régiek. Nem tudom, hogy ez az angol alkotás azért nem talált a szívem közepébe - bár aligha hiszem - mert tévéfilm révén nem nagy költségvetésből készült, vagy inkább azért, mert maga az alapanyag nem túl nívós. Aki elég sok viktoriánus leányregényt olvasott, vagy a belőlük készült filmeket nézte, tudja, hogy ezek egyik nagy vonzereje éppen az, hogy a film végét lehetetlen előre látni. Cselekményük legtöbbször több csavaráson is átmegy, mire a főszereplők végül elnyerik boldogságukat.

Ebből a filmből pont ezt hiányoltam. A sztori az első perctől egy nagyon is világosan látható mederben csordogált, s hiába a hangulat, a szimpatikus főszereplők, valahogy elveszett az egésznek a varázsa.

Rövid történet: Fancy Day visszatér szülőfalujába mint az új tanítónő. Egyből három férfi is csapni kezdi neki a szelet: az egyszerű fuvaros, Dick Dewy, a gazdag földtulajdonos Mr. Shiner és a helyi pap, Maybold tiszteletes. Fancy nem tudja, a szívére, vagy az eszére hallgasson: hagyja magát befolyásolni pénz és csillogás által, vagy inkább legyen boldog.

Történet: 40%
Romantika faktor: 70%
Díszletek és kosztümök: 70%
Színészi játék: 80%
Összhatás:50%

Végszó: aki igazán szereti a viktoriánus drámákat, beillesztheti ezt a darabot is a filmográfiájába, de aki a műfaj legjobb oldalát kívánja látni, az ne ezzel a filmmel próbálkozzon. Egyetlen nagy előnye a gyönyörű fényképezés, de ez sajnos, ez kevés a hallhatatlansághoz.

Kis karácsonyi origami

2011-12-03T13:36:00.000+01:00

Az origami - ahogy bizonyára sokan tudjuk - egyfajta japán papírhajtogatási forma, mely a 17. század folyamán keletkezett, és a 19. században világszerte ismertségre tett szert. Az origami szó két tagból tevődik össze: az 'ori' összecsukhatót, a kami (gami) pedig papírt, így nagyjából be is mutatja, mi ennek a mára már művészi szintre emelkedett tevékenységnek a lényege.

Manapság már idehaza sem ismeretlen az origami, számos internetes oldal, könyv és kiadvány igyekszik minden fortélyba beavatni az érdeklődőt. Én most egy lassan aktuálissá váló darabot szeretnék bemutatni: a karácsonyfák néhány fajtáját, melyeket remek asztali dekorációként is felhasználhatunk az ünnepek alkalmával.

Az alábbi négy formát - melyek között található egyszerűbb és mutatósabb is, az alábbi oldalon található linkek alatt szereplő utasítások alapján lehet létrehozni (természetesen az utolsót nem amerikai dollárból, sokkal inkább valami stílusosabb, japán mintázatot megjelenítő papírból tudnám elképzelni):

A kis karácsonyfák elkészítéséhez az alábbi oldal nyújt segítséget:

Christmas Tree (angol nyelvű):

Mindenkinek jó szórakozást és kellemes karácsonyi készülődést kívánok!

Forma-1 Napló: évértékelés 2011.

2011-11-30T09:11:00.000+01:00

Ez volt az a szezon, melybe hosszú kihagyás után újra bekapcsolódtam. A visszarázódás nem volt nehéz, hiszen találtam régi motorosokat (Rubens Barichello, Jenson Button), és ráleltem új kedvencre is. Számomra talán inkább a szabályváltozások voltak szokatlanok: azzal, hogy eltűnt a tankolási lehetőség, és megváltozott a gumik felhasználásának mikéntje, a versenyek taktikája lényegesen megváltozott. Az idén igen sokszor láthattunk olyan futamot, ahol egy versenyző jobb/rosszabb pozíciója csakis a kerékcseréken múlott, s meg kell, hogy mondjam, ezt egy kicsit lehangoló. Hiába, régimódi Forma-1 néző vagyok, jobban szeretem, ha a futam a pályán dől el, nem a boxban.

A világbajnok

Az élboly teljesítményéről: nem ismertem eddig a világbajnok Sebastian Vettelt. Tudom, hogy sokaknak nem szimpatikus a magatartása, pedig ugyanazt a fajta precíz fanatizmust képviseli, amit anno Ayrton Senna. S lényegében ugyanezt a küzdőszellemet érzem még Fernando Alonsóban és Jenson Buttonban is. Egész évben, szinte hiba nélkül hozták azt, amit az autójuk teljesítménye megengedett. Nem mondható ez el azonban Lewis Hamiltonról. Ő az a fajta ösztönös versenyző, mint Jacques Villeneuve, vagy akár másik régi kedvencem, Juan-Pablo Montoya volt: sok-sok zseniális pillanat és sok-sok kihagyott lehetőség, kizárólag a fegyelmezetlenségének köszönhetően. Amikor jó, akkor nagyon az, de pillanat alatt át tud csapni a másik végletbe is. Mark Webberben és Felipe Massában pedig sajnálatos csak azt látom, hogy két közepes tálentumról van szó egy-egy jó kocsiban. Előbbi javára írható, hogy legalább nem hisztériázta végig a szezont.

A feltörekvő Force India idei kettőse: elöl Paul Di Resta, hátul Adrian Sutil

Kis csapatok, újoncok: sok ígéretes figura tolakszik azonban a középmezőnyben és a kis csapatoknál is. A szezon vége felé Adrian Sutil mutatott kiemelkedő formát, ám igen szép pillanatokat láthattunk még Paul Di Restától, Sergio Pereztől és Nico Rosbergtől is. Reméljük, ezeket a fiúkat rövidesen egy nagyobb csapatnál látjuk viszont.

Kobayashi Kamui a Magyar Nagydíjon. Bármit megtesz a népszerűségért?!

Kedvencemről: Kobayashi Kamui eddig messze túlszárnyalta mindazt, amit el lehet mondani a japán Forma-1-es versenyzők teljesítményéről. Egy részről hihetetlen fanatizmus jellemzi, mely tulajdonság a nagyok sajátja, ám ahogy egyszer Vettel nyilatkozta: 'Kobayashit még mindig jellemzi egy kis őrület'. Bár a Saubernél elég felemásra sikerült az első szezonja, ez csak részben volt neki köszönhető: többnyire autóbeállítási gondokkal küzdött a csapat az év második felében. Mindemellett egy olyan személyiség, aki bárhol, bárkinek el tudja adni magát, pillanatokon belül ájuldozó alattvalókat tud maga köré építeni, s ez ebben itt, a Forma-1-ben - mely félig sport, félig cirkusz ma is - néha fontosabb, mint maga a vezetési képesség.

Új pletykák a jövőre nézve: bár a 2012-es végleges felállás még ma sem dőlt el, annyit már tudni, hogy visszatér Kimi Raikkönen a Lotus Renault színeiben. Hogy kit túrt ki a helyéről, még nem tudni, nagy valószínűség szerint Vitalij Petrov integethet a pálya széléről. Utolsó pillanatig függött a levegőben a lehetőség, és még ma sem biztos, hogy Rubens Barichello nem vonul-e nyugdíjba. Amennyiben a Williams szerződést köt vele, a lassan 40. éve felé ballagó veterán 19. évét kezdheti meg a sportban, s ezzel beírja magát a Forma-1 történelmébe. Már biztos, hogy nincs érvényes szerződése jelenleg a Toro Rosso-s Sebastian Buemi-nek, és még sok újonc lóg a levegőben.

Pezsgőfürdő

Most tehát elbúcsúzunk röpke negyedévre a Forma-1-től, de természetesen, amint újabb pletykákat hallok, visszatérek a bejegyzésekhez. Reményteli 2012-es szezont kívánok!

Forma-1 Napló: Brazil Nagydíj

2011-11-28T09:27:00.000+01:00

Íme, elérkezett idei utolsó beszámolóm is. Úgy tűnik, csüggedt pesszimizmussal kell nekiállnom a versenyeknek, s akkor valami jó kerekedik ki belőle, míg a reménykedéseim eddig sosem váltak be. Kobayashi - bár szinte nem is láttuk a közvetítés során - valahogy a 9. helyre beügyeskedte magát a kezdő 16. pozícióból, s ezzel megszerezte a Saubernek a 7. helyet a konstruktőri bajnokságban. Ő maga a 12. helyen zárt a világranglistán, mely az év második felében történt sorozatos kudarcoknak köszönhető. Mennyivel jobb lett volna, ha kihagytuk volna a Magyar Nagydíj után történteket!

Szezonzáróként még felejthetetlenül vidám pillanatokat okozott a Sauber csapat kétségbeesett könyörgése, hogy próbáljon meg nem nekimenni DiRestának, hanem kibírni a futam végéig. Hogy egyesek mit nem feltételeznek szegény, ártalmatlan Kamui-kunról...

A futamot Webber nyerte, idén először és utoljára. Nem akarok rosszmájú lenni, de ez kizárólag Sebastian Vettel és Lewis Hamilton váltóhibájának köszönhető. Előbbi csak a második helyre tudta bekormányozni magát a hibás szerkezettel, utóbbi pedig kiesett. A verseny legsokkolóbb pillanatát Timo Glock kirepülő hátsó kereke okozta, melyet rosszul rögzítettek a Virgin szerelői, s amely kis híján a biztonsági fal túloldalára került. Ez a legveszélyesebb balesetek egyike lehetett volna, akár egy pályán túli nézőt, akár egy utána haladó versenyzőt ér ilyen sebességgel, annak csakis halál lett volna a végkimetele. Így hát a Virginre kiszabott 5000 eurós büntetés még baráti árnak is mondható egy ilyen balfogásért. A versenyeredmények itt.

Glock, és az ő kis repülő kereke

Lezártuk hát ezt a felemás, részben unalmas, részben csalódásokkal teli évet. A világbajnok Sebastian Vettel lett, a konstruktőri díjat pedig a Red Bull seperte be. Szeretnék még egy visszatekintővel jelentkezni, mielőtt bő három hónapra búcsút veszünk a Forma-1-től. A jövő pedig - mint tudjuk - mindig homályos.

Újra Zigzo

2011-11-26T14:10:00.002+01:00

Múlt héten jelentették be minden előzetes felhajtás nélkül, hogy 2012 tavaszán újra összeáll a Zigzo, mely elsősorban mint tudjuk, arról nevezetes, hogy az első Malice Mizer énekes, Tetsu Takano szerepelt benne frontemberként. Nos, Tetsu barátunkról igen régen hallottunk már. Mindig is úgy véltem, hogy a Nil, melyben jelenleg életét tengette, korántsem éri el azt a színvonalat, melyet az előbb említett banda produkált.

A Zigzo nevű japán szupergrupp 1999 és 2002 között működött, s olyan nevek fémjelezték munkásságát, mint a By-Sexual együttesben muzsikálgató Ryo és Den, valamint az ex-L'Arc~en~Ciel dobos Sakura, és természetesen Tetsu. Két komplett album, egy válogatáslemez és két koncert DVD kiadása után viszonylag rövid időn belül feloszlottak zenei nézetkülönbségekre hivatkozva, pedig véleményem szerint a formáció jól működött. Mint ahogy később kiderült, Tetsu számára egyértelműen magasabb fokozatot jelentett, mint a Nil, talán ez zenésztársai jobb szerzői kvalitásának köszönhető. Jól bevált dolgoktól pedig felesleges megválni.

Nos, mondhatnám, hogy meglehetősen lázba hozott a dolog. Mindig is értelmetlenül korán meghozott, rossz döntésnek tartottam feloszlásukat, és kíváncsian várom, hogy újra fog-e úgy működni a felállás, ahogy korábban. És ezúttal remélem, hogy elhatározásuk tartós, és kapunk még tőlük új slágereket.

Bunraku - DVD megjelenés

2011-11-25T16:01:00.000+01:00

2012. február 22-én jelenik meg Japánban és az Egyesült Államokban Gackt filmjének, a Bunraku-nak blue ray és DVD verziója. Nem tartom elképzelhetetlennek - bár nem száz százalék - hogy nálunk is forgalmazásba kerül a film.

Nos, én megkíséreltem megnézni a mozit, mellyel nem sokra jutottam. Maga a látványvilág az, amely nálam a legtöbbet nyomta a latban, mely nekem elsősorban Stephen Chow megismételhetetlen klasszikusának, a Kung-Fu Hustle-nak eltúlzott, színpadképszerű nyitójelenetét juttatta eszembe. Nagyjából ez az egyetlenegy dolog, mely tetszett benne. Arra számítottam, hogy Gackt nagyon rossz lesz a szerepében, de rá kellett jönnöm, hogy a B-kategóriás hollywoodi profiknál nincsen rosszabb. Woody Harrelsonnak és Josh Hartnettnek is voltak jobb pillanatai, s máig sem tudom, hogy süllyedtek le ebbe a ligába. Demi Moore-ról nem ejtenék inkább szót, ő számomra sosem tartozott a 'színésznő' kategóriába. A film forgatókönyve mérsékelten volt érdekes, inkább a megkoreografált harcjelenetek voltak esztétikailag szépek, melyek a látvánnyal karöltve dobtak egy kicsit a filmen. Összességében annyit mondhatok róla, hogy sajnos tényleg nem több, mint amit vártam tőle, egy másodvonalbeli alkotás, mely talán Gackt húzóneve nélkül még kevesebb figyelmet kapna, mint így. Tudom, hogy egy született japánnak Hollywoodba betörni szinte lehetetlenség - Gackton kívül még talán manapság Jo Odagiri próbálkozik, bár ő csak eszeveszett művészfilmekben domborít, ahogy hazájában is többnyire - ez mégsem az eszményi lehetőség énekes pacsirtánk számára. Többet ér el ő a zenéjével Amerikában, mint az ilyen mozikban való felbukkanással.

Kísérő hír, hogy ugyanekkor DVD-re és blue ray-re kerül a Moonchild is, melyben Hyde-dal, a L'Arc~En~Ciel egykori és jelenlegi énekesével alkotnak párost. Nos, ez a film már legalább elérte, hogy tartósan emlékezzenek rá. Ez az, mely a Bunraku-nak egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog.

Forma-1 Napló: Abu Dhabi Nagydíj

2011-11-21T07:58:00.000+01:00

Tetemes idő telt el a tényleges futam óta, mire végül sikerült felvételről megtekintenem, és íme, megtörtént a csoda, amiben nem reménykedtem. Kobayashi barátocskánknak némi verseny eleji viszontagság után sikerült 10. helyre bekormányoznia autóját. Természetesen a közvetítésből nemigen derült ki, mi volt az a malőr a rajt után, melynek következtében Perez és Kobayashi is a huszonvalahanyadik helyek egyikére sodródott vissza, de a végeredmény biztos: ismét meg tudta tenni azt, amit már oly régen nem, hogy veszett helyzetből visszakapaszkodjon egy viszonylagosan jó pozícióba. Sajnálom, hogy a Saubernek ennyi idejébe tellett, hogy átgondolja a taktikáját és az autóbeállításokat, s ne a pilótáit okolja a kudarcokért, ahogy azt pár hete sajnálatos módon meg is tette egy nyilvános interjúban. Rajtuk kívül soha, senki nem vonta kétségbe sem Perez, sem Kobayashi kvalitásait. Igaz, hogy két fiatal versenyzőről van szó, de biztos, hogy ott a helyük a Forma-1-ben, s minden bizonnyal szép karriernek néznek elébe.

Abu Dhabi pillanatok

A verseny közepesen izgalmas volt, amire szintén rég nem volt példa. Sebastian Vettel az idén először autóhiba miatt kiesett, s az utána loholó Lewis Hamilton-Fernando Alonso-Jenson Button hármas változatlan sorrendben futott be, illetve állt fel a dobogó fokaira. Mindezt tette Button szintén autóhibával, mely így egy kicsit felértékeli teljesítményét. Láthattunk izgalmas előzéseket, s megtapasztalhattuk, hogy a Williams istálló versenyzői minden bizonnyal ettek vagy ittak valami izgalmasat a futam előtt, mert egyikük sem volt hajlandó elengedni az őket leköröző versenyzőket. Tette ezt Pastor Maldonado mindjárt kétszer is, amiért minden bizonnyal nem fogják megdicsérni. A versenyeredmények itt olvashatóak.

Még egy nekifutás 27-én, és vége a szezonnak. Úgy vélem, nagy meglepetések Interlagosban sem fognak érni minket. Azonban nem lenne teljes semmilyen évértékelés, ha kihagynánk ezt az egy futamot, így tehát mérsékelt érdeklődéssel várom a vasárnapot. Szeretnék még egy utolsó, igazi jó versenyt Kobayashi számára.

Vampire Princess Miyu

2011-11-20T10:55:00.000+01:00

Ismét a random animenézés áldozata lettem, s ezt a 26 részes szériát választottam ki. A Vampire Princess Miyu 1997-1998 folyamán készült, s 25 részes (bár láttam már 26 részt is jelölni egyes forrásokban), valamint kapcsolódik hozzá egy OVA, mely az előzményeket foglalja össze. Ha kategorizálni kellene, a megtévesztő cím ellenére nem igazán vámpírtörténet, inkább misztikus és borzongató sztorik láncolata, melyet a főhős, Miyu személye köt össze. A lány egy vámpír, akit azonban nem terhelnek az életforma hátrányai (pl. a fényérzékenység), méghozzá azért, mert ő az 'Őrző'. Feladata az, hogy a földi létben materializálódott Shinmákat (démonokat) visszaküldje a sötétségbe, hogy ne zaklassák az embereket. Állandó segítője egy Lava nevű, maszkot viselő démon, és Shiina, aki annak ellenére, hogy egy meghatározhatatlan formájú, rózsaszín kawaii valami, szintén a sötétség teremtménye.

Két részt sikerült megtekintenem eddig a sorozatból, s egyelőre az óvatos várakozás szintjén állok vele kapcsolatban. Tetszik a misztikum és a hangulat, mely talán engem kicsit a Gakkou no Kaidan-ra emlékeztet. Azonban itt már ki is fejeztem a lényeget: úgy érzem, hogy az említett sorozathoz hasonlóan ez sem az idősebb korosztálynak készült, s így nem biztos, hogy a későbbiekben is meglesz a megfelelő mélysége, vagy a komolyabb japán animék drámai-katartikus fordulópontjai. A grafika - mivel a széria viszonylag régi - mai szemmel nem igazán nevezhető szépnek, a főalakok kidolgozása látványos, ám nincsenek meg a részletek finomságai. A zenei aláfestés viszont - nemcsak az opening/ending, hanem maga a kísérőhangok és zörejek is - szinte tökéletesnek mondhatóak a maguk tradicionális beütésével. Mindezek egyértelműen most még a pozitív irányba billentik el nálam a sztorit. Amennyiben 25-26 részig fenn tudják ezt a színvonalat tartani, netalántán emelni is, azt hiszem, egy elég jó anyag kerekedhet ki a végére.

Kóstoló Sujk szólóalbumából

2011-11-17T15:15:00.000+01:00

Már nem titok, hogy az ex-Deluhi dobos, Sujk szólóalbum kiadására készül 2011. 12. 17-én, melynek a címe 'Arkhelism' lesz. Sokan várjuk visszatérését nagy érdeklődéssel, pont ezért lett a mai nap legpozitívabb megjelenése, hogy belehallgathatunk a lemezbe.

A Deluhi hivatalos Youtube-csatornája tette közzé ezeket az előzeteseket, mely három dalból ad bemutatót 1:46 másodperces darabokban. Ez már megfelelő hosszúság ahhoz, hogy valami halvány fogalmunk legyen a számok mibenlétéről (ellentétben azokkal a közkedvelt, 30 másodperces videó spotokkal, melyeket annyira szeretnek a japán bandák).

A 'Doll', a 'Left Hook of Waccha' és a 'One's Weakness' nótákról elmondható, hogy nagyon kemény, nagyon dobcentrikus és kicsit baljós hangulatú művekről van szó, azaz nem okoz csalódást azoknak, akik valami hasonlót vártak a nagoya kei irányzat egykori nagy bandájának dobosától. Ezek után nyugodtan kijelenthetem, hogy nagy érdeklődéssel fogom várni Sujk munkáját.

Ezen a lemezen egykori zenésztársa, az énekes Juri, és egy Tatsuaki Sakai nevű gitáros működött közre. Ez a felállás valószínűleg nem végleges, és még az sem biztos, hogy a további hanganyagok is Sujk neve alatt fognak futni, de remélem, hogy idővel dobosunk megtalálja állandó zenésztársait, és még sok jó lemezt hoz össze velük a mi legnagyobb megelégedésünkre. Kattintsatok tehát a Deluhi hivatalos Youtube csatornájára, és hallgassátok az előzeteseket!

Sujk Arkhelism:

Kövesd a kalózokat!

2011-11-15T16:06:00.000+01:00

Mostanában igencsak elfoglalt vagyok új kedvencem, a 2010-es születésű A (Anonymous Confederate Ensemble) zenekar dolgai után szimatolással. Végeredményben elég sok hangzóanyagukat sikerült megszereznem (ha nem az összeset), s most is csak azt tudom elmondani, hogy sosem hittem volna, hogy a Kagrra feloszlása után találok még egy vk zenekart, melyet annyira nem lehet panelek közé szorítani, mint őket. De mint látjuk, a japán zenei világból sem veszett még ki teljesen a kreativitás.

Jó és rossz hírek egyáltalán érkeztek a banda felől mostanában. Először a rosszal kezdem: gitárosuk, Mucho Gracias úgy néz ki, megvált a bandától. Hivatkozásként annyit közölt, hogy a saját fejlődése érdekében kellett meghoznia a nehéz döntést. Mindannyian csak azt tudjuk remélni, hogy Mucho megteszi, amit meg kell tennie, s japán legnagyobb gitárhőseként fog visszatérni az együttes hajójára. Már mostani teljesítménye is figyelmet érdemel, reméljük, hogy ennél még sokkal jobb is lesz.

És a jó: szóba került, hogy netalántán jövőre lebonyolítanának egy 15 állomásos Európa-turnét. S talán van rá esély, hogy beférünk a 15 célország közé. Ennek érdekében elkezdtünk mozgolódni, hátha felfigyelnek rá, hogy Magyarországon is vannak rajongók.

A Facebook berkein belül alapítottunk egy fanklubot (hol máshol is), melyhez várjuk a csatlakozókat. Ha tehát úgy gondoljátok, részt kívántok venni az együttes sorsának figyelemmel kísérésében, kattintsatok az alábbi linkre, és gyűljetek a kalózlobogó alá!

Hungarian A Fan Club:

Blogajánló: La Carmina

2011-11-12T11:06:00.000+01:00

Nem igazán tudok sok mindent a La Carmina című blog vezetőjéről, csupán annyit, hogy amerikai, és szerző-újságíró-nak és bloggernek vallja magát. A Facebook-on keresztül találtam rá az oldalára, mely a japán goth szubkultúra témakörében vonultat fel cikkeket, főkén - ahogy észrevettem - a divat témakörében. Az oldal inkább a képes beszámolók terén erős, tehát még azok is megérthetik a cikekket, akiknek angol tudásuk nem mondható tökéletesnek.

Aki szeret hasonló témákban kutakodni, fényképeket nézegetni, az kattintson!

La Carmina blog:

Mi is az a metál?

2011-11-09T00:07:00.000+01:00

Mi is az a metál? A legegyszerűbb módon úgy mutathatjuk be a különböző zenei stílusokat, ha vesszük a következő alaphelyzetet: Egy gonosz sárkány elrabolt egy gyönyörű királylányt, és egy hős lovag a megmentésére indul. Mi történik?

- HEAVY METÁL: A lovag bedübörög Harley Davidsonján, levágja a sárkányt, bedob egy sört, magáévá teszi a királylányt.
- GRIND METÁL: A lovag megjelenik, teljesen érhetetlenül sikoltozik kb. 2 percig, majd távozik.
- POWER METÁL: A lovag hófehér unikornisa nyergében érkezik, kikerüli a sárkányt, megmenti a királylányt, majd az elvarázsolt erdő közepén szerelmeskednek.
- TRASH METÁL: A lovag megjelenik, legyőzi a sárkányt, megmenti a királylányt, és ez utóbbit magáévá teszi... gyorsan, és önzőn.
- FOLK METÁL: A lovag néhány haverjával érkezik, akik hegedűn, sípon, dobon, lanton, és egyéb furcsa hangszereken játszanak. A sárkány a rengeteg tánc közben elszenderedik, a lovag a királylány nélkül távozik.
- VIKING METÁL: A lovag sárkányfejes hajón érkezik, hatalmas csatabárdjával megöli a sárkányt, megfőzi, majd megeszi, halálra erőszakolja a királylányt, felprédálja a kastélyt, majd porig égeti, mielőtt elmenne.
- DEATH METÁL: A lovag eljön, megöli a sárkányt, magáévá teszi a királylányt, őt is megöli, majd távozik.
- BLACK METÁL: A lovag éjfélkor érkezik, levágja a sárkányt, a tetemet karóba húzza a kastély előtt análisan magáévá teszi a királylányt, iszik a véréből, majd szertartásosan megöli. A meggyalázott királylányt a kastély előtt karóba húzza.
- DOOM METÁL: A lovag megérkezik, meglátja a sárkányt, rájön, hogy sosem tudná legyőzni, depressziós lesz, és öngyilkosságot követ el. A sárkány felfalja őt és a királylányt is.
- PROGRESSZÍV METÁL: A lovag gitárral érkezik, 26 percig szólózik a kastély előtt, a sárkány öngyilkos lesz az unalomtól. A lovag felmegy a királylány hálószobájába, újabb gitárszólót ad elő, amibe a konzervatóriumban végzősként tanult összes technikáját beleszövi. A királylány megszökik, és a HEAVY METÁL lovag keresésére indul.
- GLAM METÁL: Az érkező lovagot meglátva a sárkány röhögőgörcsöt kap, és beengedi a kastélyba. Az bemegy, ellopja a királylány sminkkészletét, és megpróbálja gyönyörű rózsaszínre festeni a kastélyt.
- INDUSTRIAL METÁL: A lovag zsíros, fekete bőrkabátban érezik, obszcén kézmozdulatokat tesz a sárkány felé, mire a mesebeli kidobóemberek kikísérik a meseerdőből.
- KERESZTÉNY METÁL: A lovag a templomból hazafele jövet néz be, és egy balladát énekel a sárkánynak arról, hogy Jézus szereti, és felé kellene fordulnia. A sárkány azonnal megtér, és amikor a hercegnő "köszönetet akar mondani" a lovagnak, az így válaszol: "Sajnálom, nem hiszek a házasság előtti szexben."

Forrás: minden bölcsesség kútfeje, a Facebook :)

Deathgaze: Useless Sun

2011-11-08T11:12:00.001+01:00

És íme, megérkezett, amire annyira vártam. Egyelőre még csak a dalról és a PV-ről tudok véleményt mondani, mert a documentary-t nem sikerült megszereznem.

A Deathgaze-től már megszoktam - habár nagyon szeretem őket jópár zseniális pillanatuk miatt - hogy akár másik kedvencem, a Kagrra, közel sem nyújtanak egyenletes teljesítményt. Míg néha képesek egy-egy 'Children' vagy 'Blood'-szerű gyöngyszem felmutatására, időnként teljesen ötlettelen nótákkal állnak elő.

Az 'Useless Sun' egyértelműen a gyengébb kategóriába tartozik. Elégedettebb vagyok vele, mint az előző single 'Silence' dalával - melyet még mindig képtelen vagyok megjegyezni, annyira sablonos lett - de főleg az első taktusokban felfedezni vélek némi 'Bliss Out Yourself' utánérzést. Később a nóta a refrén környékén érdekesebb fordulatokat vesz, s csak ez menti meg attól, hogy a másodvonalba tegyem a számot. Maga a nóta a líraibb-dallamosabb vonulatba sorolható, semmi extrém zaj és halálhörgés - nos, talán egy picit ez hiányzik. Amennyire untam a 'Genocide and Mass Murder' album szinte folyamatos porszívóhangzását, annyira szeretném mostanában, ha írnának egy-két tényleg tökös, vérhányós dalt is. Reméljük, egy hosszabb anyagon ezt is megkapjuk tőlük.

A PV a szokásos Deathgaze hangulatot tükrözi. Itt is megjegyzem, hogy kicsit ötlettelennek találom a japán zenei videógyártó ipart, nagyjából az összes filmecske arról szól, hogy különböző hátterek előtt, különböző kosztümökben hangszeresen ugrabugrálnak a srácok. Nem mondom, hogy írjanak komplett forgatókönyvet, de nagyon hiányolok egy An Café 'Maple Gunman'-hoz hasonló megkoreografált, vicces, vagy akár drámai videót. Az 'Useless Sun' PV-jénél engem sokkal jobban feldobott az előző, kettő-az-egyben Silence/The End, mely legalább igyekezett egy kis csavart vinni a megszokott sablonok közé. Akárki is követte el azt a videót, fiúk, javaslom, térjetek vissza hozzá.

Amint a 'Death Summer' documentary DVD-hez hozzájutok, beszámolok arról is. A mostani teljesítményüket mindent összevetve - tízes skálán - nagyjából hetesre tudom értékelni. Nem csúszik egy bizonyos színvonal alá, de azért ennél már ezerszer jobbat összehoztak. Szeretném, ha legalább az előző komplett album színvonalát meg tudnák ragadni újra. Kitartást és sok sikert a további munkájukhoz!

Tatsumi

2011-11-06T14:36:00.000+01:00

Csodák csodája, újabb anime-bemutató érkezett meg hozzánk, s nem is valamely ilyesmire specializálódott televízióadón, hanem hivatalos moziforgalmazásban. Ilyesmire meglehetősen régen volt már példa (ha jól emlékszem, az utolsó futár a mozikban a Chihiro szellemországban volt), s mindenképpen figyelmet érdemel, ha a hazaiak is arra méltatták, hogy megkapja ezt a kiváltságot, melyet oly kevés anime nyert el eddig.

A film Tatsumi Yoshihiro osakai születésű mangaka novelláin alapul. Az alkotó főként arról nevezetes, hogy ő alkotta meg az alternatív képregénystílus, a gekiga fogalmát a hetvenes években, s műveit ezen kereteken belül hozta létre. Mangáit sok nyelvre lefordították, s 1972-ben a Japán Mangaka Szövetség Díjában is részesült.

A Tatsumi című film viszonylag friss, az adatbázisok 2011-re jelzik, s rendezője a szingapúri születésű Eric Khoo. Valószínűnek tartom, hogy maga a film kooprodukcióban készült, talán ezért is kapott szélesebb körű terjesztést, mint a szokványos egészestés japán anime-mozik. A novellákon keresztül tulajdonképpen a mangaka életét ismerhetjük meg, pályájának indulását és a gekiga megalapítását és terjesztését. A film rajzstílusa az első képek alapján engem a Ghibli Stúdió korai filmjeire emlékeztet a maga leegyszerűsített figuráival és vonalaival.

A film hivatalos magyarországi premierjére a jövő héten, 2011. november11-én kerül sor a mozikban. Az elmondások alapján könnyen megállapíthatjuk, hogy egy komoly témájú, vélhetően igényes animével állhatunk szemben, mely valószínűleg népszerűsíteni fogja ezt a műfajt, s sikerül egy újabb adalékot adni ahhoz a máig sem közismert tényhez, hogy nem minden rajzfilm gyermekmese. Nagyon remélem, hogy elvárásaink teljesülnek. Jó szórakozást a filmhez!

Tatsumi a Filmajánlón:

Várakozás a Napra

2011-11-02T14:47:00.000+01:00

Helytelen dolognak tartom, hogy bár a mai napon már hivatalosan megjelent a Deathgaze 'Useless Sun' című single-je, sehol sem találom a neten.

Igen, ez az a darab, amire fel bírtak pakolni egyetlen egy számot; de valójában nem is ez a legérdekesebb része a dolognak. A bónusz DVD-ken az eddig hivatalos hordozón meg nem jelent PV-k (Sorrow, Silence/The End és az új Useless Sun), valamint egy koncertdokumentáció is szerepel, melyben az én drága, megismételhetetlenül kifinomult és csodálatos kedvencem, Kousuke ismét előkapja régi jó death metal énekesi vénáját, s dalra fakad. Mondhatom, hogy ez az a dolog leginkább, mely miatt az oldalamat rendesen furdalja a kíváncsiság. Lehet, hogy csalódni fogok, de nagyon szeretnék már látni egy tisztességes live felvételt tőlük, mert a legutóbbi Bloody All Lovers ugyan hibátlan, de olyan rövid, hogy még bele se melegedik az ember a nézésébe, máris vége van.

Unalmamban elolvastam az összes hozzáférhető pletykát a Deathgaze-ről (természetesen jó barátom, a gugli fordító segítségével, mely feledhetetlen perceket szerzett nekem). Szomorúan konstatálom, hogy a jrock rajongó tábor egy szűk hányada ugyan egekig magasztalja őket, mint én, míg a nagy részének teljesen elmegy a szeme/füle előtt a banda. Jól tudom, hogy rájuk férne már egy major band státusz, vagy egy nagyobb kiadó, egyesekre netalántán egy teljes plasztikai műtét és imidzs-átalakítás. Esetleg az sem lenne baj, ha Tokióba költöznének, ahelyett, hogy Nagoyában kepesztenek már 2003 óta. Úgy vélem, mindeddig a szélesebb népszerűség nem fogja megtalálni őket.

Nagyon gondolkodom, hogy meg kellene lepnem magam karácsonyra ezzel a kis pakkal, természetesen előbb regisztrálnom kellene egy PayPal számlát, mert enélkül nehezen tudok külföldi weboldalakról rendelni. Addig is, amíg nem élvezhetjük teljes hosszúságban a dalt és a hozzá tartozó PV-t, itt egy kis előzetes:

Forma-1 Napló: Indiai Nagydíj

2011-10-31T17:39:00.000+01:00

A Mindenszentek körüli felfordulás miatt csak egy napos késéssel, felvételről tudtam megnézni a történelem első Indiai Nagydíját, mely szokás szerint kábé annyira volt izgalmas, mint a fű növése. Mára már teljesen beletörődtem a megmásíthatatlanba, hogy Kobayashit üldözi a balszerencse/technika/rossz taktika/saját vezetési stílusa (szabadon választott opció). Most az első körben Glock lökdösődése miatt sikerült a kocsitörés, méghozzá olyan szinten, hogy a versenyt se tudta folytatni.

Azt is meglehetősen unom, hogy Sebastian Vettel trónját úgy tűnik, semmi sem ingatja meg, s lassan úgy néz ki, Jenson Button is úgy bebetonozta magát a második helyre, hogy egy tizenegyes erősségű földrengés se tudja kirobbantani Vettel mögül. Így elképesztően unalmas versenyeket láthattunk a szezon végén, s ha nem lett volna egy újabb Massa-Hamilton ütközés, bizonyára el is aludtam volna a képernyő előtt.

A versenybe egy alkalomra visszatérő indiai Narain Karthikeyant mindenki üdvözölte ezen a futamon, integetve neki. Csak az a baj, hogy mindenki a középső ujja feltartásával tette ezt: honi versenyzőnk annyit szerencsétlenkedett a lekörözések alkalmával, hogy mindenkit sikerült idegbetegségbe kergetnie. A versenyt Vettel nyerte, részletes eredmények itt .

A legjobb pillanat: Mr. Rowan Atkinson szurkol :)

Hosszabb kommentárt nem tudok fűzni a dolgokhoz. Rémesek ezek a tét nélküli, szezonvégi futamok. Nagyon várom a 2012-t, hogy felpezsdítse kicsit ezt a langyos állóvizet.

Zenei nosztalgiarovat: The Cranberries

2011-10-29T10:05:00.000+02:00

Cím: Zombie
Album: No Need To Argue
Megjelenés éve: 1994.

A közelmúlt egyik legjobb zenei híre, hogy 2012. február 14-én (Valentin napon) újra lemezt ad ki a 90-es évek egyik legjobb alternatív rockbandája, az ír The Cranberries, ily módon véget vetve közel kilenc éves hiatusuknak. Ezen dalukkal sikerült megszerezniük maguknak az ismertséget, melyet egy warringtoni bombamerénylet után írtak, melyben két gyermek is életét vesztette.

Another head hangs lowly,
Child is slowly taken.
And the violence caused such silence,
Who are we mistaken?

But you see, it's not me, it's not my family.
In your head, in your head they are fighting,
With their tanks and their bombs,
And their bombs and their guns.
In your head, in your head, they are crying...

In your head, in your head,
Zombie, zombie, zombie,
Hey, hey, hey. What's in your head,
In your head,
Zombie, zombie, zombie?
Hey, hey, hey, hey, oh, dou, dou, dou, dou, dou...

Another mother's breakin',
Heart is taking over.
When the vi'lence causes silence,
We must be mistaken.

It's the same old theme since nineteen-sixteen.
In your head, in your head they're still fighting,
With their tanks and their bombs,
And their bombs and their guns.
In your head, in your head, they are dying...

In your head, in your head,
Zombie, zombie, zombie,
Hey, hey, hey. What's in your head,
In your head,
Zombie, zombie, zombie?
Hey, hey, hey, hey, oh, oh, oh,
Oh, oh, oh, oh, hey, oh, ya, ya-a...

Filmbox: Förtelmes főnökök

2011-10-27T11:03:00.000+02:00

Eredeti cím: Horrible Bosses
Nemzetiség: amerikai
Készítés éve: 2011.
Műfaj: krimi-komédia
Főszereplők:Jason Bateman, Charlie Day, Jason Sudeikis, Kevin Spacey, Colin Farrel, Jennifer Aniston

Ezt a viszonylag új mozit csak kamerás, gyalázatos hangminőségű verzióban sikerült megszereznem, melyet normál esetben a hátam közepére kívánok. Hogy miért vetemedtem mégis arra, hogy megnézem? Ennek két oka volt. Egyrészt annyian dicsérték, hogy úgy gondoltam, talán mégsem foghat mellé ennyi ember, másrészt azért, mert nagyon szeretem Kevin Spacey-t, főleg, mikor elmeroggyant pszichopatákat alakít - és sejtésem szerint ebben a filmben pont ezt teszi.

A meglehetősen szimpla történetű krimikomédiát elsősorban a színészek viszik a hátukon. Még az sem mondható, hogy elképesztő, váratlan csavarok vannak a sztoriban, sőt, szinte minden egyes fordulópontot érezni lehet, s a film ennek ellenére mégis jó. Mondhatni, nagyon jó. A humoros oldallal nincs gond, vannak itt jó (elsősorban perverz) beszólások, elkoptatott sztereotípiák kifigurázása, filmes utalások, ám meglehetősen kevés a helyzetkomikum. Ez az a recept, amiből bármit kijöhet a gyenge, egyszer nézhető mozitól a zseniális vígjátékig, s az, hogy az utóbbi felé billen a mérleg, kizárólag a jól kiválogatott színészeknek köszönhető. Ahogy a három főhős (Jason Bateman, Charlie Day és Jason Sudeikis) a három szerencsétlen, életképtelen lúzer beosztottat és ahogy a három veterán (Kevin Spacey, Jennifer Aniston és Colin Farrel) a mások életét megkeserítő munkahelyi vezetőt játssza, az példaértékű.

Rövid történet: Három hősünk, Nick, Dale és Kurt évek óta szenved három borzalmas főnök, a pszichopata Harken, a szexmániás Julia és az idióta seggfej Pellit nyomása alatt. Mivel állásukat otthagyni nem merik, úgy döntenek, az a megoldás, hogyha pusztulnak a feljebbvalók. Elhatározzák, hogy kiiktatják egymás főnökeit. Mivel egyikük sem egy igazán harcos-gyilkos alkat, a szépen eltervezett dolgokból irtó nagy kavarodás keletkezik, melyben úgy tűnik, főhőseink csak magukat juttatják még nagyobb kulimászba...

Történet: 50%
Humor: 70%
Színészi játék: 100 %
Összhatás: 80 %

Végső értékelésem így szól: ez egy jó film. Bár egyik alkotóeleme sem egyedi, mégis az egészből egy vidám kotyvalék keveredik ki a végére. S ez arra készteti az embert, hogy többször is leüljön elé, ami nagy szó mostanában a hollywoodi termékek végtelen, nívótlan áradatában. Úgy gondolom, idővel szert fogok tenni egy tisztességes változatra, hogy újra élvezzem a három jobb sorsra érdemes úriember szerencsétlenkedéseit. S megtekintését mindenkinek csak ajánlani tudom, azt hiszem, nem okozhat senkinek nagy csalódást.

Csatlakozz az Éjjeli Őrséghez!

2011-10-24T14:43:00.000+02:00

Megint erőtt vett rajtam a Lukjanyenko-mániám, miután két feszült nap alatt sikerült befejeznem az Alkonyi Őrséget. Ahogy a neten böngésztem a témával kapcsolatban, egy érdekes PC játékocskára bukkantam rá.

Bevallom, nem lep meg, hogy egy ilyen jó alapanyag a mai köztudatban nemcsak könyv, hanem film, sőt, kalandjáték formájában is megjelenik. Az azonban kicsit meglepett, hogy mennyire nem él a köztudatban ez a dolog.

A Wachter de Tages-t az orosz Nival Interactions készítette, ám ennek jelenleg már a hivatalos honlapja sem létezik, valószínű, hogy magához a játékhoz is elég nehézkes hozzájutni. Az egész holmi német nyelvű, s installálás után egy Anna nevű Setét boszorkányt kell irányítanunk amolyan Baldur's Gate-féle RPG stílusban. A későbbiekben héttagúra bővíthetjük csapatunkat, s ezekkel kell teljesíteni küldetéseinket. A grafikai-hangi teljesítmények állítások szerint jóval alulmúlják a mai kor követleményét, s hiába a jó alapanyag, egy játéknak nem(csak) ez lenne a lényege.

Orosz nyelvű játéktrailer

Ismét sajnálatos, hogy ahogyan a filmben, ebben a kis PC szösszenetben sem sikerült visszaadni Lukjanyenko fordulatokban és intrikákban gazdag, sötét univerzumát. Csoda, hogy egy igazán tőkeerős cég, aki pénzt tudna injekciózni egy normális projektbe, még nem kapta fel a témát. Hiába, Oroszország (s egyúttal Európa) végtelenül messze van.

Kábító pillantás Gackt módra

2011-10-21T09:20:00.000+02:00

Tudom,hogy rettenetesen gonosz tudok lenni, és már megint feltűztem a céltáblámra Gackt művész urat, de egy igen érdekes hirdetésre találtam rá, amely átkúszott a reklámblokkolómon. Ezúttal egyedi készítésű kontaklencséket reklámoz az oldal, melyet a fent említett személyiség nevével hirdetnek a weben.

Mit ne mondjak, én alapból kontaktlencse-ellenes vagyok. Akinek dioptriás a szeme, és megpróbálta már hosszabb ideig helyettesíteni szemüvegét ezzel a módszerrel, annak rá kellett jönnie, hogy baromira drága, kényelmetlen, és sok a macera vele. Ám azzal a használati móddal, hogy valaki egy-egy társasági esemény alkalmával feldobja megjelenését egy ilyen darabbal, talán még én is azonosulni tudok. Jómagam is láttam elég szép példányokat Bécsben, a Nexus gótboltban, ám azoktól a borzalmaktól, miket drága zeneművészünk nagy nyilvánosság előtt visel, meglehetősen ráz a hideg.

Meglehet, hogy csak Gackton találom furcsának ezeket a lencséket, mivel mostanában már magának az egész embernek a megjelenése annyira művi, hogy az már túl sok az én közel sem alacsony ingerküszöbömnek is. Jobban elfogadom, ha valaki egy pókhálómintás borzalmat erőltet a szemébe, melyen eleve látszik, hogy nem a feltűnésmentes megjelenés volt a célja, mint az ilyen kvázi-természetes cuccok esetében. Talán egyszer megnézném a kollekciót úgy is, ha olyasvalaki viseli, aki azért még hellyel-közzel embernek néz ki, nem egy minden megjelenés alkalmával nagykarbantartáson átment androidnak.

Akit esetleg mégis érdekelnek Gackt-sama kontaktlencséi, azok a következő oldalon böngészgethetnek:

Gackt Eyes:

Forma-1 Napló: Koreai Nagydíj

2011-10-16T19:09:00.000+02:00

Azt hiszem, az idei évre már elszálltak a reményeim. A Sauber most sem volt képes feltápászkodni a padlóról, ahová a szezon második felében került, s Kobayashi és Perez részéről már nem várhatok mást, csak némi dühös és csalódott magyarázkodást eredményeik miatt. Odáig a szégyenteljes helyzetig jutottunk el, hogy volt olyan pont a versenyben, mikor a Virginnel és a HRT-vel került kedvencem egy színvonalra. Ha nem várok sokat az idén hátralévő szezontól, talán érhet még némi pozitív meglepetés.

A futam első része érdekes és nagy várakozást keltő volt a kiszámíthatatlan időjárás és a sok előzés miatt, a végére azonban teljesen leült. Hamilton, Webber, Button és Alonso mintegy másodpercnyi különbséggel kergették egymást a harmincadik körtől az ötvenötödikig, de előzni egyikük se volt képes, így szép sorban beautókáztak a célba. Ez már a többedik olyan verseny, ahol az embernek az okozza a legnagyobb izgalmat, hogy vajon nem fog-e bealudni rajta. Nagyon örülnék neki, ha visszakaphatnánk az év elejei izgalmakat. A legforróbb pillanat Vitalij Petrov és Michael Schumacher ütközése volt, melynek következtében mindketten kiestek, ám más érdekes esemény nem történt. A versenyt Vettel nyerte, akinek már nagyon nem kéne tepernie, hiszen a világbajnoki címet senki sem veheti el tőle, ő azért mégis megcsinálja. Mit mondjak, ezzel engem kísértetiesen Ayrton Sennára emlékeztet.

A verseny részletes befutóját itt tekinthetitek meg. Remélem, méltóképp el tudjuk búcsúztatni majd a szezont, és láthatunk még nagy csatákat az idén.

Petrov és Schumacher koccanása

Heidi: Sixth Sense

2011-10-15T18:29:00.001+02:00

Ezúttal icipici várakozással tekintettem a heidi új minialbuma, a Sixth Sense elé. A legutóbbi single-jüket, a Gekkou Show-t fáradtnak tituláltam egy korábbi kritikában, s véleményem azóta se változott róla. Szép csendben elkezdtem leírni, hogy talán már a heidi is túljutott az Innocence-Panorama albumok fémjelezte csúcsponton, s kizárólag annak köszönhető, hogy mégis felcsigázta az érdeklődésemet, hogy szokás szerint viszonylag későn került fel a netre, s addig már végigolvastam az összes ódát, melyet zengtek róla.

És kijelenthetem, hogy igen, képesek rá, hogy összehozzanak egy normális anyagot. Megújultak, mi több, két hallgatás után is találtam rajta olyan dalt, mely azonnal örök szerelmemmé vált. Na de kezdjük legelölről.

A címadó dal, a Sixth Sense, melyhez PV is készült. Az első taktusok a heidi kitaposott ösvényén járnak, ám a refrént sikerült annyira feldobniuk, hogy egyértelműen pozitívvá tették a művet a számomra. Yoshishiko ismét úgy énekel, mint aki az összes frusztrációját a világra vetíti ki, s a saját maga által kísért vokál eddig nem volt rájuk jellemző, de érdekes.

A második dal, az Under inkább az érdekes hangnemváltásaival fogott meg. A gitártémákon már meg sem lepődöm, nagyon-nagyon jellegzetes, csak a kezdő pár hangból is felismerhető a heidi.

És eljövén a harmadik szám, a Twilight Town, mellyel teljes szerelembe estem. Muszáj volt végighallgatnom legalább tízszer egymás után: jók a gitárok, jó az énektéma, az egész darab legalább olyan nagyszerűen van összepakolva, akár a legnagyobbjaik, a Synchro vagy a Tsubasa.

A Taion talán kicsit halványabb az első három erős nótánál, de nem vallanak vele szégyent.

Az ötödik a Mikansei a maga pergő dobtémájával a Taion után kellőképpen felrázza az embert, ha kezdene ellanyhulni. Itt is talán a kissé szokatlan ének-refréntéma fogott meg, melyben Yoshishiko kieresztheti a hangját, mely igazán szépen zeng.

Az Utagoe zárja a sort, mely kicsit filmzene hangulatú, bolondos darab. Ha animét készítenék, mindenképpen elgondolkodnék arra, hogy ezt válasszam kísérőnek.

Egy szó mint száz: ismét visszanyertem a heidibe vetett kissé megingó bizalmamat. Ez ezúttal dicséretes munka. Talán - ahogy már azt az előző kritikámban is leírtam - egy kicsit ötletesebb PV-t szeretnék már. A rendezők fantáziája sajnos kimerül abban, hogy beállítják őket valamilyen háttér elé, aztán uzsgyi, játsszatok, fiúk: sajnos ez sokadjára már elég unalmas. És mert az isteni Twilight Town-t nem találtam meg, nézzétek a Sixth Sense PV-jét. Mivel a beágyazása le van tiltva, kattintsatok!

HanaKimi újra

2011-10-12T16:51:00.000+02:00

A japánokat is elérte az újrázási láz. Nemrégiben bukkantam rá, hogy a Fuji TV ismételten megalkotja a 2007-ben készült, nagy sikert aratott filmsorozatát, a Hanazakari no Kimitachi E-t 11 epizódban.

Magát az eredetit épp a napokban kezdtem el újranézni, és rá kellett jönnöm, hogy még mindig le tud nyűgözni ez az infantilis helyzetkomikummal vegyített drámai széria. Ha elemezni akarná az ember a siker receptjét, minden bizonnyal szerepet játszott benne a jól megírt forgatókönyv, a kitűnően kiválasztott szereplők és az agyatlan, falmelléki japán humor keveredése. Pont ezért nem értem, hogy miért kellett ebből egy új változatot készíteni teljesen új színészekkel.

A 2007-es főhősnő, Horikita Maki...

...és a 2011-es, Atsuko Maeda. Itt egyértelműen a régi a jobb választás egy fiúnak öltözött lány szerepére.

Mivel az eredeti sem túlzottan régi - mindössze öt éves - még azzal sem lehetne indokolni a lépést, hogy azóta felnőtt egy generáció, kiknek kedvéért aktualizálni kellene a történetet. Az alapsorozatban játszó színészek jó rérsze többnyire még ma sem éri el a harmincat, s néhányuk igen nagy idolnak számít Japánban, így még az sem szól mellette, hogy kiöregedett sztárok fáradt játéka teszi elavulttá a képsorokat.

Sano Izumi a 2007-es sorozatban: Shun Oguri

2011-ben: Nakamura Aoi. Mivel nekem Shun Oguri nem igazán nyerte el a tetszésemet alakításával, egyelőre az 'új fiúnak' szavazok bizalmat

Az újrázást a DramaWiki adatai szerint Hidemoto Matsuda rendezi, s a karakterek között sincs sok eltérés, maximum annyit véltem felfedezni, hogy a Blossom Gakuen két nagyobb szerepet játszott figurája, Hanayashiki Hibari és Imaike Komari hiányzik. Kameoszerepet kapott egy epizódban viszont Iwasa Mayuko, aki Hibarit formálja meg ugyanúgy, mint a 2007-es sorozatban. Magáról a történetről szinopszist és részletesebb adatokat nem írnék, azt elolvashatjátok a régebbi bejegyzésemben.

És a 2007-es széria legragyogóbb alakítása: Ikuta Toma mint Nakatsu Suichi

Nem irigylem Miura Shohei-t. A legnagyobb kihívást jelentő szerepet kapta, s minden tehetségére szüksége van, ha le akarja mosni Toma-kunt a képernyőről

Mint oly sokszor elmondtam már, alapjában véve nem kedvelem a remake-ket, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy rengeteg olyan történet van, melyhez kedvező csillagállás, vagyis méginkább a jó forgatókönyv - jó színészek - kellő pénz - fogadtatáshoz kedvező időpont szükséges, s ezek kombinációját nem mindig sikerül biztosítani. Mindenesetre amint hozzá lehet jutni, mindenféleképpen meg fogom nézni ezt az újrasorozatot is, s habár kellő távolságtartással fogok leülni elé, bizakodom benne, hogy kapok az eredeti mellé még egy szerethető kedvencet.

Addig is végezetül hallgassuk meg az első Hanazakari No Kimitachi E főcímzenéjét, az Ikenai Taiyou-t az Orange Range előadásában:

Forma-1 Napló: Japán Nagydíj

2011-10-09T13:33:00.001+02:00

Amennyire úsztam a boldogságban a Japán Nagydíj időmérő edzése után, annyira csalódottan álltam fel a verseny végén a tévé elől. Kobayashi a kvalifikáción a Q3-at megnyerte, s különböző szabályértelmezési hercehurcák után a 7. pozícióból rajtolt el, amire már rég nem volt példa. Ennek ellenére - ismét a csapat rossz gumitaktikája, valamint kuplunghiba miatt - 13. helyen futott be, s így ismét egy eredmény nélküli futamot írhat fel a listájára. Ez az a pont, azt hiszem, amikor - Kobayashit nem - de a Saubert, mint csapatot végleg leírtam. Kamui-kun jobban teszi, ha előbb-utóbb meglóg tőlük, mert az utóbbi időben rendre 'elgumizzák' a versenyeket.

Suzukában világbajnokot avattunk Sebastian Vettel személyében, aki bár most nem állhatott fel a dobogó legfelső fokára, csak a legalsóra, Button és Alonso után, trónját már semmi sem veszélyezteti az idén. Azért Jenson Button még villogott nekünk egy kicsit, hogy ne érezzük úgy, kár leülni a közvetítés elé. Massa és Hamilton ismét találkoztak, s ennek is törés lett a vége. A két versenyző közötti eddigi feszült viszonyt minden bizonnyal ez sem javította, s valószínűnek tartom, hogy a szájkaratézás köztük ezúttal sem marad el a futam után. Eredményeket ismét itt prezentálnék.

Fájó pont, hogy miközben sokan, többek között maga a bajnok, Sebastian Vettel is elismerik és méltatják Kobayashi képességeit, egy ilyen gyenge-közepes csapatnál megrekedve nem tudja kibontakoztatni tehetségét megfelelően. Ezért dühít, hogy még a következő szezont is a Saubernél tölti. Reméljük, jobban összeszedik magukat 2012-ben, mert az idén már semmi jóra nem számítok. Szurkolok neked, Kamui-kun.

Edgar Allan Poe

2011-10-07T15:20:00.000+02:00

Mai napon 164 éve hunyt el egyik kedvenc író-költőm, az amerikai Edgar Allan Poe, a rémtörténetek és detektívregények ősatyja. Munkásságának elég sok darabjával volt szerencsém megismerkedni középiskolás korom óta, s ő volt azon kevés szerzők egyike, melyek meg tudtak fogni annak ellenére, hogy szerepeltek a kötelező tananyagban.

Edgar Allan Poe 1809-ben született, s amerikai létére ízig-vérig a viktoriánus kor gyermeke volt. 1827-től kedzve folyamatosan publikált irodalmi folyóiratokban (melyeknek munkatársa is volt). Magánélete nem volt problémáktól mentes, 1935-ben feleségül vette az akkor 13 éves unokatestvérét, Virginia Eliza Clemmet, aki 1947-ben tuberkolózisban elhunyt. Emellett közismert volt alkoholizmusa és kábítószerfogyasztása. Első nagy sikerét az 1845-ben megjelent Holló (The Raven) című versével aratta. Művei - melyek a misztikus novelláktól kezdve a fordulatos detektívtörténeteken keresztül a kezdetleges sci-fi alkotásokig - mai napig rengeteg feldolgozást értek meg és nagy hatást gyakoroltak az irodalomra és a popkultúrára, mégis egész életében nélkülözött annak köszönhetően, hogy ő volt az első olyan szerző, aki kizárólag irodalmi munkásságából próbálta fenntartani magát. Önpusztító életmódja és felesége korai halála is bizonyára befolyást gyakoroltak rendkívül nyomasztó légkörű alkotásaira, s tették máig is az egyik legsötétebb világképű íróvá.

Egy Poe novella által ihletett dal: Iron Maiden - Murders in the Rue Morgue

Poe-t 1847. október 3-án Baltimore-ben ájultan találták meg az utcán. Az elkövetkező négy napban soha nem tért annyira magához, hogy elmondhatta volna, mi történt vele, így halálának oka máig kiderítetlen. Lehetett delírium tremenstől kezdve kábítószer-túladagoláson keresztül erőszakos támadásig, vagy az életmódja következtében kialakult betegségen át bármi. Halála ugyanolyan rejtélyes és nyomasztó volt, mint alkotásai.

A holló

Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón
S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár,
Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant,
Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár,
"Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december
Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár,
És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap
Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár,
Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár
S földi néven senki már.

S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés
Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, -
Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam:
"Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár,
Az lesz, más ki lenne már?"

Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze,
S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár,
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant
Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár,
Nem is hittem a fülemnek." S ajtót tártam, nyílt a zár,
Éj volt künn, más semmi már.

S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten,
Látást vártam, milyet gyáva földi álom sose tár,
Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen,
Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra!", - halk, sóvár
Hangon én búgtam: "Lenóra!" s visszhang kelt rá, halk, sóvár,
Ez hangzott s más semmi már.

S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem,
Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár,
S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak,
No te zaj, most rajta kaplak, híres titkod most lejár,
Csitt szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár,
Szél lesz az, más semmi már!"

Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran
Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár,
S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennen hordott
Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, -
Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár,-
Ült, nem is moccanva már.

S ahogy guggolt zordon ében méltóságú tollmezében,
Gyászos kedvem mosolygóra váltotta a vén madár,
S szóltam: "Bár meg vagy te nyesve, jól tudom, nem vagy te beste,
Zord Holló vagy, ős nemes te, éji part küld, vad határ,
Mondd, mily néven tisztel ott lenn a plútói, mély, vad ár?"
S szólt a Holló: "Sohamár!"

Ámultam, hogy ferde csőrén ilyen tártan, ilyen pőrén
Kél a hang, okos, komoly szó alig volt a szava bár,
Ám el az sem hallgatandó, hogy nem is volt még halandó,
Kit, hogy felnézett, az ajtó vállán így várt egy madár,
Ajtajának szobra vállán egy ilyen szörny, vagy madár,
Kinek neve: "Sohamár."

S fenn a csöndes szobron ülve az a Holló egyedül e
Szót tagolta, mintha lelke ebbe volna öntve már,
Nem nyílt más igére ajka, nem rebbent a toll se rajta,
S én szólék, alig sóhajtva. "Majd csak elmegy, messziszáll,
Mint remények, mint barátok...holnap ez is messziszáll."
S szólt a Holló: "Soha már!"

Megriadtam: csend ziláló replikája mily találó,
"Úgy lesz", szóltam, "ennyit tud csak s kész a szó- és igetár,
Gazdájának, holmi hajszolt, bús flótásnak búra ajzott
Ajkán leste el e jajszót, mást nem is hallhatva már,
Csak rémének gyászdalát, csak terjes jajt hallhatva már,
Ezt, hogy: "Soha - soha már!"

S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem
Szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár,
És a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem,
Elmerengtem, eltűnődtem: mily borongó nyitra jár,
Átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár,
Mért károgja: "Soha már!"

Ekként ültem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve,
Míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már,
S fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt,
Bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
S melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár,
Ő nem nyomja, - soha már!

Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek
Füstölők s a szőnyeg bolyhán angyalok halk lépte jár,
"Bús szív!", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég
Hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár!
Idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", nyögtem, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár,
Tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan,
Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár:
Van...van balzsam Gileádban?...mondd meg!...lelkem esdve vár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

"Látnok!", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok,
Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll,
Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám,
Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár,
Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár?"
Szólt a Holló. "Soha már!"

"Ez legyen hát búcsúd!", dörgött ajkam, "menj, madár, vagy ördög,
Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ!
Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon,
Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár!
Tépd ki csőröd a szívemből! hagyd el ajtóm, csúf madár!"
S szólt a Holló: "Soha már!"

A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül,
Ajtóm sápadt pallaszáról el nem űzi tél, se nyár,
Szörnyű szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló,
Míg a lámpa rája omló fényén roppant árnya száll
S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll,
Fel nem röppen, - soha már!

(Fordította: Tóth Árpád)

Edgar Allan Poe a Wikipédián:

Edgar Allan Poe magyarra fordított műveinek részletes bibliográfiája:

Filmbox - Dr. Parnasszus és a képzelet birodalma

2011-10-06T14:59:00.000+02:00

Eredeti cím: The Imaginarium of Dr. Parnassus
Nemzetiség: amerikai
Készítés éve: 2009.
Műfaj: fantasztikus dráma
Főszereplők: Christopher Plummer, Andrew Garfield, Lily Cole, Heath Ledger, Verne Troyer

Történet: 100 %
Misztikus faktor: 80%
Drámai hatás: 80%
Díszletek és kosztümök: 60%
Színészi játék: 100 %
Összhatás: 100%

Ebbe a filmbe úgy kezdtem bele, hogy jóformán semmit sem tudtam róla, csak annyit, hogy valamikor, nagyon régen (valószínűleg két éve :)) Ellie anyukám említette, hogy tetszett neki. A televíziós reklámok alapján éreztem benne egy kis steampunk feelinget is, s ez is rásegített arra, hogy semmiképp se hagyjam ki a tévés sugárzást.

Első pillanatban meg is hökkentett a film, mivel a kezdő húsz percből szinte semmit sem értettem, s kezdtem ráébredni, hogy bizony nem egy könnyű műfajú alkotásról van szó. Azután fokozatosan bontakozott ki a közel sem egyszerű forgatókönyvvel rendelkező történet, s ahogy előre haladtunk az időben, egyre inkább magával ragadott. S nemcsak elsősorban maga a sztori, hanem a színészek játéka, a modern kor díszletei közé csempészett viktoriánus kellékek, s a bizarrul, mégis tökéletesen megszerkesztett világ maga. Fura módon felbukkan a filmben pár perc erejéig néhány ismert sztár is, de erről nem szeretnék részletesebben írni, lévén meglepő és érdekes momentuma a mozinak.

Rövid szinopszis: Dr. Parnasszus ócska kis kocsijával, valamint lányával, egy Anton nevű fiatalemberrel és egy Percy nevű törpével járja Londont. Dr. Parnasszus mutatványos, azt állítja, hogy mialatt ő transzba esik, bárkit el tud juttatni a képzelete világába, ahol minden álma valóra válik. Ám ő nem egy egyszerű vándorkomédiás - hanem egy egykor volt szerzetes, aki fogadott az ördöggel, és nyert. Cserébe hallhatatlanságot kapott érte, ám ő még ennél is tovább ment. Beleszeretett egy földi nőbe, s a nő szerelméért újra alkut kötött az ördöggel: születendő gyermekét 16 éves korában neki adja...

A 123. perc végén úgy álltam fel, hogy tudtam, ez bizonyosan egy olyan alkotás lesz, melyet nem csak egyszer fogok megnézni. S a legjobb csak a végefőcím olvasgatása közben derült ki: a mozit Terry Gilliam alkotta, aki nemcsak arról ismert, hogy közismerten érdekes és elgondolkodtató filmeket hoz létre (Brazil, 12 majom, A halászkirály legendája, Grimm), hanem arról is, hogy a legendás Monty Python csoport tagja volt. Ha így nézem, már nem is olyan érthetetlen, hogy egy ilyen különleges hangulatú alkotás jött létre.

Vampire Knight - magyar mangakiadás

2011-10-04T15:49:00.000+02:00

Bevallom, az utóbbi időben a mangavásárlási lendületem kicsit megcsappant. Egyrészt ez annak következménye, hogy a sorozatok közül, melyeket gyűjtöttem, jó részének leállt a kiadása (Gravitation, Vörös Kert). Nem igazán merek belefogni új szériákba, hiszen bosszantó, ha az ember pár kötetbe súlyos ezreseket öl bele (mert ezek sem igazán olcsók manapság, nemcsak a könyvek), s egyszercsak volt-nincs sorozat.

Másik ok, hogy a hazai mangakiadást is meggyörtörte a 2009-ben indult gazdasági válság, mely valószínűleg az emberek vásárlási kedvén is érezhető volt. Ezért jó hír, hogy a Mangafan kiadó viszont elhatározta, hogy piacra dobja Hino Matsuri 2005-ös szériáját, melyből animesorozat is készült. Nagyon nem fogtak mellé, hisz nemcsak maga a szóban forgó mű, de maga a romantikus vámpírtörténetek is nagy fellendülésüket élik, így anyagilag nem igazán hiszem, hogy veszteséget könyvelhet majd el magának a vállalkozás.

Az első kötet már a boltokban van, 2000 Ft-ba kerül, s 180 oldalon izgulhatjuk végig Yuuki, Kaname és Zero fordulatokban gazdag, romantikus történetét. A második rész is nyomdai rendezés alatt áll jelenleg, így reménykedhetünk benne, hogy a kiadás folytatódni fog.

Pontosabb részletekért érdemes felkeresni a Mangafan oldalát.

Sujk újra a pályán

2011-10-01T18:05:00.000+02:00

Október hónap első pozitív jrock bejelentése, hogy a nemrégiben feloszlott Deluhi dobosa, Sujk szólóban folytatja karrierjét. December 7-ére várható a megjelenés, ám ennél konkrétabb információk még nem publikusak.

Nos, ha fogadnom kellett volna, hogy ki fog felbukkanni először a színen az ex-Deluhis tagok közül, vesztettem volna. Suiko-san ugyanis feloszlásuk után elárverezte egész dobfelszerelését, melyeken addig a koncerteken játszott, így meg voltam róla győződve, hogy talán session-zenészként kívánja folytatni, s nem fog egy darabig nyilvánosság elé lépni. Én mindenesetre hamarabb vártam volna Ledát, vagy netalántán Aggyt (akinek más irányú tervei vezettek ugyanis végül az együttes feloszlásához). Mégis legnagyobb megelégedésemre szolgál, hogy a kedvenc Deluhi-tagom nem tűnik el egy időre a köztudatból.

Tagok és konkrét információk hiányában egyelőre a zenéről csak annyi elképzelésem lehet, hogy amennyiben a banda őrá épül, egy dobcentrikus csapatra számíthatunk. Nagyon várom, hogy egy kicsike bemutatót prezentáljanak nekünk. Neked pedig, Suiko-san, sok sikert kívánok további munkáidhoz!

Bunraku

2011-09-30T09:01:00.000+02:00

Mai napon kerül bemutatásra az Egyesült Államokban a 'Bunraku' című mozi. Mint sokan tudjátok, ennek a filmnek egyetlen érdekessége számunkra, hogy szerepet kapott benne Gackt, akinek már eddig is voltak kisebb-nagyobb ezirányú megmozdulásai (lásd a Hyde-dal közösen létrehozott Moon Child című darabot, vagy olyan japán tévés sorozatokat, mint a Furin Kazan).

Nos, úgy vélem, jóformán ez az egyetlen olyan momentum, mely felhívná erre a Guy Moshe rendező által összehozott alkotásra a figyelmet. A sablonos bosszútörténetben kedvenc sztárunk mellett olyan egykori elsővonalbeli, azonban mára elfeledett sztárok domborítanak, mint a jobb napokat látott Woody Harrelson, vagy a színészi képességeiről engem mindeddig meggyőzni nem tudó Demi Moore. Azt hiszem, utóbbi mellett még a mi Gacktunknak is esélye van egy Oscar-esélyes szerepformálásra. Mivel nem nagy költségvetésű moziról van szó, még azt sem tudom elképzelni, hogy a látványvilág venne le minket a lábunkról. Itt egyes-egyedül akkor lenne esély a filmet kiragadni az 'egyszer nézhető' alkotások kategóriájából, ha a mozit nem amerikaiak, hanem japánok hozták volna létre. Az ő sajátos látásmódjuk tőlünk még többnyire mindig idegen kicsit, s ez fellendítené számunkra a legócskább panelekből létrehozott akciófilmet is.

A Bunraku maga nem újkeletű, hiszen 2010-es készítésű, s aligha hiszem, hogy nagy közfigyelmet vagy tömeghisztériát fog kiváltani. A reflektort csak a japán sztár szerepeltetése irányítja rá némileg. Hogy mi itt, Magyarországon, láthatjuk-e valaha hivatalos forgalmazásban a filmet, az még a jövő titka.

Filmbox: Mansfield Park (televíziós változat)

2011-09-27T08:29:00.000+02:00

Adatlap:
Eredeti cím: Mansfield Park
Nemzetiség: angol
Készítés éve: 2007.
Műfaj: romantikus dráma
Főszereplők: Billie Piper, Blake Ritson, Hayley Atwell, Joseph Beattie, Douglas Hodge

Történet: 70%
Romantika faktor: 100 %
Díszletek és kosztümök: 70%
Színészi játék: 100 %
Összhatás: 80%

Sosem tudok leszokni a kosztümös drámákról. Végtelen hosszú a sora azoknak a XVIII-XIX. században játszódó történeteknek, melyeket a kedvenceim közé sorolhatok. Ezeknek - mint tudjuk - ha nem valós történeti eseményeket jelenítenek meg, akkor általában a témája a szerelmi bonyodalmak, valamint az említett századok társasági életének fülledt intrikái.

A Mansfield Parkot - Jane Austen műve alapján - már több alkalommal is színre vitték, készült belőle egy mozifilm 1999-ben, én azonban egy újabb, televízióra alkalmazott verzióval ismerkedtem meg. Elvárásaimnak megfelelt a darab: bár a történet itt sem hozott semmi relevánsat, a színészek játéka és a megjelenítés feledtette ezt. Talán egy kicsit a kosztümök és a korhű hangulat megteremtése jelezte azt nekünk, hogy nem egy nagy vászonra készült, tetemes költségvetésű filmről van szó, hiszen mint tudjuk, az arisztokrácia életének megjelenítése nem kis pénzt kíván.

Rövid szinopszis: Fanny Price gyermekkorában kerül Bertramékhoz, gazdag rokonaihoz, s bár tisztességesen gondját viselik, mindig éreztetik vele, hogy ő a szegény rokon. Egyedül Edmund Bertram viselkedik vele másként, akire Fanny először barátként, később azonban már egész másként gondol. A nagyvilági Crawford testvérpár, Mary és Henry megjelenése azonban felzavarja a dolgok menetét Mansfield Parkban, s ahogy ez szokott lenni, senki sem abba lesz szerelmes, akibe lennie kellene. Az érzelmek egyre jobban összekuszálódnak, míg végül egy krízishelyzet, a korhely örökös, Tom Bertram súlyos betegsége teszi helyre a dolgokat. Természetesen a történet vége mi is lenne más, mint happy end.

Összefoglalásként elmondhatom, hogy egy jól sikerült kosztümös drámát láthatunk, mely talán mélységében nem közelíti meg az 1999-es, több díjra is jelölt verzióét, ennek ellenére szórakoztató alkotás. Aki szereti az olyan filmeket, mint a Veszedelmes viszonyok, vagy az Emma Thompson-Kate Winslet nevével fémjelzett másik Austen mű, az Értelem és érzelem, annak megtekintése természetesen kötelező.

Forma-1 Napló: Szingapúri Nagydíj

2011-09-25T17:34:00.000+02:00

Ismét egy idejekorán elszállt versenyt nézhettem végig Szingapúr gyönyörűen kivilágított, utcai pályáján. Méghozzá azért, mert ezúttal kedvenc pilótám, Kobayashi maga tolta el már az indítás előtt a dolgokat: a szabadedzésen bemutatott látványos röpülésének következtében úgy összetörte a kocsit, hogy a Q2-ben nem tudott mért eredményt produkálni. Ennek eredménye egy 17. rajtpozíció lett, s ez egy olyan pályán, ahol nem nagyon lehet előzni (lásd Monte-Carlo) igencsak siralmas.

Ezután dicső szamuráj harcosunknak a gyógyszere is elgurulhatott, mert a Safety Car kimenetele után figyelmen kívül hagyta a kék zászlójelzést, amiért egy boxutca-áthajtásos büntit is kapott, s a végső sorrendben a 14. helyen futott be.

Szerintem nem így kellett volna megelőznöd Perezt, Schumacher fiam...

Hát erre nem tudok mást mondani, hogy érezd magad mélyen letolva, Kamui-kun. Nagyon szeretném, ha szemed előtt nem a 2008-as világbajnok, Lewis Hamilton 'akkor is azt csinálok, amit akarok, ha mindenkit és mindent összetörök is' hozzáállása lebegne, hanem valakié, aki sokkal kiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújt.

Mondjuk pl. Jenson Button, aki végig igen stabilan tartotta második pozícióját, hogy a véghajrában kis híján befogja a végig vezető Sebastian Vettelt. Ha lett volna még öt köre, jó esélye lett volna egy újabb győzelemre, de hát ilyen az élet.

A verseny maga meglehetősen unalmas volt, láthattunk pár autóátdimenzionálást (pl. a nagy Michael Schumachertől), de kevés látványos pillanat adódott a futamon. A versenyt szokás szerint Vettel nyerte, akinek már lassan nemcsak statisztikai esélye van az elsőségre, hanem reális is. Eredmények itt.

Lassan már nem is reménykedek benne, hogy Kobayashinak sikerül visszanyernie a szezon elején mutatott jó formáját. Az autó is gyengélkedik, s úgy tűnik, ő is. Talán a következő futamon, Japánban, hazai közönség előtt megembereli kicsit magát. Nagyon jó lenne.

Anonimitás felsőfokon

2011-09-24T09:27:00.000+02:00

A - avagy Anonymous Confederate Ensemble (avagy alternatív nevén ACE). Ők az egyik olyan csapat mostanában, mely a visual kei feltörekvő új generációjában olyat tudtak létrehozni, mely még az én kényes ízlésemet is meg tudta nyerni. S hogy mivel? Talán elsősorban azzal, hogy senki sem igyekszik óriási promóval a képedbe nyomni őket, s csillivilli fiúkákkal megnyerni a közönség szívét anélkül, hogy valami maradandót létrehoztak volna. A zenével veszik le az embert a lábáról. Főként azzal, hogy tudnak gitározni, jól felépített, hangulatos dalokat írnak, nem sajnálnak rockhoz nem feltétlenül hozzátartozó hangszereket (hegedű, orgona) használni, s ami az én szememben nem utolsó szempont, hogy az énekesnek nincs a japán jrock énekesek 80%-hoz hasonló magas tónusú, nyávogó-affektáló hangszíne, melyet meg sem lehet különböztetni a többiekétől.

Információ sajnos - mivel új csapatról van szó - még nem árad bőven róluk. 2010-es alapítású, Nimo - ének, Mucho Gracias - gitár, Toshi - basszusgitár, Rookie Fiddler - hegedű/billentyűk felállásban dolgoznak (állandó dobost nem találtam a csapatban, egy Tetsu nevű session-zenész kíséri őket egyelőre). A tagok előéletéről sem tudni semmit, de nemigen hiszem, hogy abszolút kezdők lennének a hangszeres tudásuk alapján. Egy minialbumuk és három single-jük jelent meg eddig. Sajnálatos módon a neten sokan összekeverik őket a szintén 'A' nevet használó, már feloszlott visual kei bandával, így ez is megnehezíti az adatszerzést róluk (egy biztos, ők csak négyen vannak, tehát az öt tag már eleve gyanús).

Ajánlom mindenkinek figyelmébe ezt a jó kis csapatot. Kívánom, hogy sikeresen folytassák pályafutásukat, s sok remek zenével ajándékozzanak meg minket a jövőben.

Official Site:

Shiki Project: Rashazakura

2011-09-23T11:02:00.000+02:00

Viszonylag sok idő telt el a kiadástól számítva, mire meg tudtam hallgatni a Shiki Project bemutatkozó (és egyben, sajnálatos módon az utolsó) anyagát. Számítottam rá, hogy Isshi a Kagrrában folytatott tradicionális vonalat kívánja végigvinni, s nem is ért nagy meglepetés: a Rashazakura nagyon, és mégsem Kagrrás lett.

A single A és B kiadásban jelent meg, mindegyik 3 számot tartalmaz, azonban a Shirakuen két változatban is felkerült a két-két lemezre. A zene - mint mondtam - bőven használ tradicionális hangszereket, főként a kotószólam vonul végig az egyes dalokon, s Isshi jellegzetes énekhangja is nagyon Kagrrássá teszi az egészet. A különbség talán a számok hangulatában van, s abban, hogy több elektronikus elemet vonultat fel a gitárok ellenében, ami az elődzenekarban inkább dominánsabb volt (révén volt két jó gitárosuk...). Rosszat nem tudnék mondani az anyagról, de ha mégis csúcspontokat kívánnék megjelölni, az minden bizonnyal a Shirakuen Hell verziója, és a B type single-n megjelent Shi no Kuni a maga finom kotóakkordjaival és gitárhangzásával. Ez a két dal az, mely nekem első hallásra kiemelkedett a többi közül.

Rettenetesen sajnálom, hogy ez az ígéretes banda sajnos nem érte meg azt sem, hogy turnézni tudjanak első anyagukkal. Isshi minden bizonnyal élőben is a szokásos csúcsformáját tudta volna hozni, s még sok, termékeny anyagot hoztak volna össze. De a sors sajnos nem így döntött.

2. Butoh és Előadóművészeti Fesztivál

2011-09-20T19:11:00.000+02:00

Ez a rendezvénysorozat három várost ölel fel (Budapest, Pozsony és Krakkó), s az Érintéspont Művészeti Alapítvány szervezésében már második alkalommal kerül megrendezésre. A budapesti programnak a Merlin Színház ad otthont, s az alábbi időntokban lesz látható:

2011. szeptember 26.

17.00 SZIMPÓZIUM » Az életkor ereje 2.

19.00 HIVATALOS MEGNYITÓ

» Itt van Japán! 2. Butoh és Előadóművészeti Fesztivál

» Kazuo Ohno élete kiállítás

2011. szeptember 27.

19.00 FILMVETÍTÉS » Mr. O. portréja

20.30 FILMVETÍTÉS » Szépség és erő

2011. szeptember 28.

19.00 FILMVETÍTÉS » Ó, te jó Isten!

20.30 FILMVETÍTÉS » Interjú Kazuo OHNO-val

2011. szeptember 29.

19.00 ELŐADÁS » Yumiko YOSHIOKA: Mielőtt virrad

20.20 ELŐADÁS » Yoshito OHNO – Batarita: Áttetsző

2011. szeptember 30.

19.00 ELŐADÁS » Kae ISHIMOTO: Átváltozott lány / Premier!

20.00 ELŐADÁS » Ko MUROBUSHI: [quick silver]

2011. október 1.

19.00 ELŐADÁS » Ko MUROBUSHI - Batarita: Otthagyott árnyék / Premier!

20.00 ELŐADÁS » Company Akira KASAI: A vér egy különleges nektár / Premier!

Workshopok

Ko MUROBUSHI: Butoh

Akira KASAI: A butoh teste

Yumiko YOSHIOKA: Testrezonancia

A fesztivál elsődleges célja, hogy megismertesse a butoh műfaját a szélesebb közönséggel nagynevű művészek (Yoshito OHNO, Akira KASAI, Ko MUROBUSHI, Yumiko YOSHIOKA) segítségével, de a fiatalabb generáció tagjai is képviseltetik magukat az előadásokon.

A butoh a második világháború után kialakult avantgarde táncművészeti stílus, mely az érzelmek kifejezésére helyezi a hangsúlyt, s mozgáselemei is ezt igyekeznek megjeleníteni. Előszeretettel választanak tabutémákat és különös helyszíneket programjaikban. Az idők folyamán kialakult butoh tendenciák és irányzatok itt is megfigyelhetők lesznek az előadások folyamán.

A programban szerepet kapott még a workshop, valamint az alkotókkal való közönségtalálkozók is.

BORN - Psycho Diva

2011-09-16T20:18:00.000+02:00

Ez volt mostanában az egyik olyan anyag, melyet a legnagyobb érdeklődéssel vártam. A BORN-nal egyébként is barátságban vagyok manapság, s úgy érzem, hogy ez a gyümölcsöző, harmonikus kapcsolat továbbra is fennmarad.

Mondhatni, viszonylag hamar lecsaptam a kiadott új, kétszámos 'Psycho Diva' single-re, hiszen kimondhatatlanul vágytam egy jó kis BORN-os zúzásra. S most sem csalódtam zenéjükben.

A címadó, Psycho Diva című dal némi elektronikus szösszenettel kezd, majd folytatódik Ryouga harsány beordibálásaival, valamint a tőlük megszokott, jól felépített dalmenettel. Az egész nagyon hangulatos, mondhatni, legalább olyan szerelmes lettem belé első hallásra, mint a Radical Hysteria-ba, a Red Desire-be vagy a Karasuba.

A második, Damned című dal kicsit B-side feelinget áraszt magából, vagy talán egy nekem volt szokatlan első hallásra tőlük ez a visszafogott ének-akusztikus pengetés kombináció. De mivel később magasabb fokozatba kapcsoltak, s előkerültek az erőteljes gitárok, megbocsátom nekik ezt az érzelmi ellanyhulást.

Összefoglalásképp csak azt tudnám elmondani, hogy pozitív jelet tehetünk az új single mellé is. Ezúttal is jó anyagot sikerült összehozniuk a fiúknak, bár már nagyon várok egy teljes hosszúságú albumot a visual kei szcénában szokásos kiscsillió single, minialbum és maxi-single mellé. Természetesen telepakolva az eddig gyöngyszemeikkel. Az lenne az igazi.

Mivel a Psycho Diva teljes hosszúságú PV-je még nemigen jelent meg a neten, helyette kaptok egy kis Karasut:

Forma-1 Napló különkiadás: Kamui-kun, az akcióhős

2011-09-15T16:10:00.000+02:00

Két verseny közötti szünetben egy apróság: a Good Smile Company 2011-ben piacra dobott egy nendoroid figurát, mely Kobayashi Kamui-t formázza meg. A PVC hős közelebbi paramétereit (méret, ár, megrendelhetőség) sajnos nem sikerült kideríteni, de azért szívesen eljátszogatnék egy ilyennel (vagy egy élőszereplős verzióval xD).

Filmbox: Ébredj velünk!

2011-09-13T15:45:00.000+02:00

Adatlap:
Eredeti cím: Morning Glory
Nemzetiség: amerikai
Készítés éve: 2010.
Műfaj: romantikus vígjáték
Főszereplők: Rachel McAdams, Diane Keaton, Harrison Ford, Patrick Wilson, Jeff Goldblum

Történet: 60%
Humor: 90%
Romantika faktor: 80%
Színészi játék: 100 %
Összhatás: 80%

Szeretem a romantikus vígjátékokat, bár már nagyon régen nem láttam olyan jófajta darabot, mely előkelő helyet foglalhatna el a filmlistámon. Ezen alkotások sikere ugyanis nagyban függ a szereplőválasztástól: nálam nemigen jön be az olyan mozi, melynek vásznon billegő bájos főhősnőjéről tudom, hogy az életben egy veszett hisztérika. Amióta a régi generáció sztárjai - Meg Ryan, Julia Roberts, Sandra Bullock - kiöregedtek a naiva szerepéből, nemigen találtam magamnak kedvencet. Az Ébredj velünk! azonban működik, s habár sztorija egy mindennapi lány szokványos karriertörténete, Rachel McAdams tökéletes arra, hogy átvegye elődei helyét a romantikus palettán. A mellékszereplőként felvonultatott gárda sem akármilyen. Diane Keatonról nem kell sokat beszélnem, s Harrison Ford is remekel a megkeseredett, egoista, gonosz riporter, Mike Pomeroy szerepében. (Harry még mindig az igazi. Sosem fog Oscart nyerni, de közel hetvenévesen is baromi vicces és sármos). A sztori ugyan nem váltja meg a világot - alacsonyabb pontszámmal is értékeltem - de mégis egy olyan elegy jön ki végén, mely kellemes 107 percet szerez az embernek.

Rövid szinopszis: Becky Fuller egy reggeli tévéműsor producere. Mikor kirúgják állásából, kénytelen elvállalni a haldokló 'Pirkadat' című adás körüli bábáskodást. Miután első intézkedéseként kirúgja a férfi műsorvezetőt, nincs más lehetősége, hogy rákényszerítse a sokszoros díjnyertes - ám megkeseredett és cinikus - riporter zsenit, Mike Pomeroyt, hogy vállalja el a pozíciót. Mike ezt természtesen mélyen méltóságán alulinak tartja, s az sem könnyíti meg a helyzetet, hogy szívből utálja társát, az egykori szépségkirálynőt, Colleen Pecket...

Összességében elmondhatom, hogy megnyerte a tetszésemet. Végig tudtam szurkolni bájos főhősnőnknek a boldogulásáért, s a közben elhangzó beszólásokon vihorászni. Mindenkinek ajánlom, aki szeretne egy könnyed, gondűző estével megajándékozni magát.

Forma-1 Napló: Olasz Nagydíj

2011-09-11T16:03:00.000+02:00

Rettenetesen dühös vagyok. Kezdem úgy érezni, hogy a Sauber bármennyire is ígérgeti a javuló teljesítményt, egyre jobban elbaltázza. Már a sokadik olyan versenyt láthattuk, ahol Perez és Kobayashi nem tudott pontszerző helyen végezni, sőt, ez a második olyan futam, ahol célba se értek. Kamui-kun a tizedik pozícióból lassult le majd állt ki, Perez pedig az előkelő hetedik helyen autózott, mikor csődött mondott a járgánya.

A verseny egyébként pokoli gyors és vad volt. Rögtön az első körben Vitantonio Liuzzi radírozta le a pályáról szerencsétlen kicsúszásával több társát (Petrov, Rosberg, D'Ambrosio,), majd viszonylag az elején feladni kényszerült Webber és Sutil is. Természetesen követte őket féltávnál Kobayashi, majd pár körön belül társa, Perez is. A versenyt végül 15-en fejezték be, amire az idén aligha volt még példa, még az esős kanadai versenyen sem. Meglehetősen jót mulattam Jenson Button akcióján, aki az előtte egymással viaskodó Schumacher és Hamilton mellett húzott el, hogy immáron az idén többedik alkalommal surranópályán küzdje fel magát a második helyig. Nohát, tény, hogy Button nem csinál látványos kunsztokat, de ha elgurul a gyógyszere, mindenre képes. Pont ezért a mai nappal kineveztem őt második számú kedvenc versenyzőmnek Kobayashi után.

Versenyeredmények itt.

Meglepően jó teljesítményt nyújtott az újonc Bruno Senna is, aki bár az első futamát túlbuzgóság miatt elbénázta, ma mégis a 9. helyre tudta behozni a Lotusát. Hiába, a gének úgy látszik, benne is megtalálhatóak.

Nem tudom, mivel szolgál még a Sauber az idén, de most már tényleg itt lenne az ideje, hogy összekapják magukat, mielőtt végleg lecsúsznak a középkategóriából. Sajnálom, hogy Kobayashi jövőre is velük vesztegeti az idejét. Ugyanis az év elejei jó teljesítményéhez képest azóta a Lotus, a Force India, de még talán a Toro Rosso is alaposan leiskolázta. Kár értük.

Liuzzi mezőnyritkítási akciója

Cukiságok kicsiny világa

2011-09-08T16:06:00.000+02:00

Nincs az az infantilis japánmániás, aki néha - akár a lelke mélyén, akár nyíltan - ne vágyna arra, hogy mobiltelefonját, életbevágó ketyeréit vagy egyszerűen csak ruhadarabjait ne díszítse olyan émelyítően geil kis alkotásokkal, melyek a szigetországban a mindennapi viselet teljesen mértékben szerves részét képezik. Ám mivel Magyarországon ez az iparág még nem indult be teljes gőzzel (bár már vannak rá utaló jelek, hogy idővel fog), így a jobb sorsra érdemes rajongó csak ámulattal nézegeti a külföldi weboldalakat.

Így tettem én is, és ráakadtam egy igazi csodabazárra. Itt a japán kanji-ékszerektől kezdve a strasszkövekből kirakott, telefonra lógatható Hello Kittytől az extrém fülhallgatókig mindenféle cukiságot megtalálhat az ember, melyre csak a szíve vágyik.

Hello Kitty-s füllhalgató mobilhoz, mp4-hez és egyebekhez

Tradicionális telefondísz a kicsit komolyabbaknak...

...és a gyermetegebb lelkűeknek.

Játékok...

...és komoly dolgok: ékszerek, parfümök, órák

Szóval: akár vásárolni kívánsz, akár csak a nyáladat folyatni a japán kézműipar eme nagyszerű termékei láttán, mindenféleképpen látogasd meg ezt az oldalt. Nem fogsz csalódni a látványban.

Stapya World:

Ameba

2011-09-05T20:08:00.000+02:00

Irtó fontos közlendőm van. Hosszas kínlódások után csináltam magamnak egy Ameba accountot. Kizárólag azért vetemedtem ilyesmire, hogy feliratkozzak egy-két blogra, továbbá hozzáférjek az olyan bejegyzésekhez, melyeket csak követőknek tartanak fenn. Van, aki több, van aki kevesebb ilyen posztot ír, mindenesetre úgy hittem, egy regisztrációt megér a dolog.

Persze ekkor még nem gondoltam arra, hogy a kezelőfelület tele lesz japán krikszkrakszokkal, melyeket még fordítóporgramba is elég nehézkes bemásolni. Így esett meg, hogy első bejegyzésemet véletlenül privátra állítottam, s két kemény órámba tellett, mire rájöttem, hogyan kell nyilvánosra változtatni.

Úgy gondolom, nem fogok kisregényeket írogatni rajta, aki mégis szeretne belenézni, annak itt a cím (a skin amúgy szerintem elég szép lett):

Ameba blogom:

Filmbox: Amikor megállt a Föld

2011-09-04T18:59:00.001+02:00

Új rovatomat igazából azért indítottam el, mert mostanában eléggé elhanyagoltam a filmek nézését mind a tévében, mint moziban és interneten. Ezért tehát rohamléptekben igyekszem pótolni lemaradásomat, s tapasztalataimat megosztani másokkal is.

Adatlap:
Eredeti cím: The Day The Earth Stood Still
Nemzetiség: amerikai
Készítés éve: 2008.
Műfaj: science fiction
Főszereplők: Keanu Reeves, Jennifer Conelly, Kathy Bates, Jaden Smith, John Cleese

Történet: 100 %
Feszültség: 70 %
Technikai megvalósítás: 100%
Színészi játék: 70 %
Összhatás: 80%

Ezzel a címmel már 1951-ben létrejött egy Golden Globe díjas alkotás, melyet Magyarországon nem mutattak be, s videómegjelenésére sem igazán lehet apellálni. Így tehát ez egy olyan remake, melyet nincs lehetőségünk az eredetivel összehasonlítani. Az utóbbi időben kevés olyan amerikai mozi volt, mely nem sorolódott be nálam az 'egyszer nézhető' kategóriájába, ez az egyik közülük. Talán azért, mert ez a sci-fi kicsit intellektuálisabb vonulatába tartozik, minimális akcióval, s a CGI látványelemek is inkább csak a mondanivaló finomabb bemutatására szolgálnak. A színészi játékra azért nem kapott maximumot, mert Keanu Reeves egyike azoknak a túlsztárolt amerikai színészeknek, akiknek igazából népszerűségük mögött nincs jelentős teljesítmény, ám faarcával kiválóan alkalmas volt a semleges, űrből jött lény, Klaatu megformálására. Barátocskánk kivételével azonban nem tudnék említeni olyan szereplőt, akinek színészi játékát kifogásolhatónak találtam.

Rövid szinopszis: New Yorkba egy szép napon leszáll egy titokzatos gömb, melyből kisétál egy űrbéli jövevény. A túlbuzgó emberek megsebesítik és kísérleti laborba zárják. Napok múltán a Klaatu nevű lény emberi formát ölt, ám nem hajlandó elárulni, mi látogatása célja. Helen Benson doktornő segítségével elmenekül a kormányszervek fogságából, s neki felfedi titkát: civilizációk csoportja azért küldte őt a Földre, hogy a haldokló bolygót megmentse az egyetlen kártékony hatástól: az emberiségtől...

Összességében elmondható, hogy egy nagyon szerethető, értelmes filmről van szó, mely azért nem mentes minden hollywoodi sztereotípiától és idiotizmustól, mégis inkább pozitív irányba billenti ki kritikám mérlegét. Én vártam volna végre egy nagy, pesszimista befejezést, mely illett volna a film hangulatához, de nem kaptunk meg tőle; azonban legalább nem szájbarágós módon zárta le a sztorit, időt hagyott nézőinek a tovább gondolkodásra. Emiatt az apróságok miatt lett végső értékelésem csak 80%.

Tájékoztató a Tokió Egyetem angol nyelven induló alapképzéseiről

2011-09-04T12:13:00.000+02:00

A Japán Alapítvány lapján tette közzé a következő címmel a felhívást, s egyben általános tájékoztatót tartanak 2011. szeptember 13-án, 17 órától az Alapítvány előadótermében.

Szóval annak ellenére, hogy kicsit későinek találom a felhívást, biztos akad olyan, aki érdeklődik a téma iránt, és még nem döntött semmilyen felsőfokú intézmény képzése mellett. A részletes felhívást az alábbi oldalon találhatjátok meg:

Japán Alapítvány:

KanonxKanon koncert Budapesten

2011-09-02T09:14:00.000+02:00

Nos hát, ez az a formáció, amire ugyan én nem adtam volna egy lyukas garast sem, hogy egy single kiadása után létezni fog, de a megérzéseim megcsaltak. Kanon Wakeshima csellós hölgyemény és az ex-An Café basszusgitáros Kanon még mindig kettesben nyomulnak. Habár a második single jelentősen alulmúlta az elsőt (mely ugyan egy hallgatható kis darab volt, de nem egy visual kei történeti alapmű), mégis nagyon kíváncsi lennék a duó produkciójára.

Ezúttal európai turné keretében Budapestet is betervezték megállóik közé, így hát lehetőséget kaptunk arra, hogy ezt meg is tegyük.

Időpont: 2011. november 9.

Helyszín: Club 202, Budapest, Fehérvári út 202.

Jegyár: 4500 Ft.

Kapunyitásról, egyéb részletekről egyelőre pontos információm nincs, s a jegyár is csak szóbeszéd útján jutott el a fülemig, de amint kikristályosodnak a dolgok, frissíteni fogom mondandómat.

Mindenképpen gondolkodom rajta, hogy megnézem őket, persze ez nagyrészt annak a függvénye, hogy lesz-e társaságom. Annyira ugyanis nem vagyok fanatikus rajongójuk, hogy négy óra utazás után egyedül ácsorogjam végig a bulijukat. Mellesleg elképzelni sem tudom, hogy két single kiadása után mivel fognak megtölteni egy koncertet, melynek illene legalább háromnegyed órásnak lennie (bár ilyen rövid live show-ra egyedül eddig a Slayer vetemedett, őket is átkozzák azóta is). Amennyiben eljutok az eseményre, meg fogom tudni, mit tudnak összehozni kettesben.

Zenei nosztalgiarovat 5: Undertaking - Reactor No. 4.

2011-08-30T11:02:00.000+02:00

Album (Demo): Undertaking - V12BB4U
Megjelenés éve: 1988.

Hogy ne mindig csak a külföldi bandákról legyen szó, most az egyik régi kedvencre, egy méltatlanul mellőzött magyar thrasbandára szeretném ráirányítani a figyelmet ezzel a bájos, a csernobili atomerőmű felrobbanásáról szóló kis opusszal. A zenekar sajnálatosan rövid életet élt, ám ezalatt a kis idő alatt sikerült a hazai amatőr rockélet egyik legkörülrajongottabb szereplőjévé válnia. A hármas felállásban (Killan György - gitár/ének, Jakab Viktor - basszusgitár, Esztári Imre - dobok) működő banda egyetlen, hétdalos demót jelentetett meg 1988-ban V12BB4U címmel, mely máig is az underground rockélet egyik keresett felvétele, jómagam számos külföldi megosztó portálon találtam meg. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy a demo nem hivatalos kiadvány, ily módon a stúdiófelvétel minősége hagy maga után némi kívánnivalót. Élénkebb fantáziával azonban el tudjuk képzelni, mekkorát hasíthatna ez az anyag, ha a mai hangtechnikai körülmények között újrakeverhetnénk. Mivel a tagok sorsáról nem sokat tudni azóta sem (talán annyit, hogy Killan György ma Kanadában él), nem tartom valószínűnek, hogy ez valaha is bekövetkezik.

Reactor No. 4.

Crash of explosion breaks your sleep
Flash blinds your eyes,makes your flesh creep
It's not an earthquake, not the daybreak's light
Envoys of hell tore out tonight

Black mushroom cloud grows on the hill
Slowly draws near to Chernobil
Reaction burns untill the end
Satanic dust poisons the land.

Invisible killers destroy all of your cell
Man falls by attack of invaders from hell.
Hundreds of innocents die with torture
By burns of Reactor of Death No. 4.

Fuckin' Reactor...

Death in the water, detah in the air
Unseen destroyers are everywhere.
Bold heroes fight have no one cry
Cause they were born to die in fire.

I saw many people lost hope to survive
Dark clouds of death hide half of the sky
Total radiation burns them from inside
In their final convulsion they suffer and die.

Fuckin' Reactor....

Forma-1 napló: Belga Nagydíj

2011-08-28T20:14:00.000+02:00

Ismét egy verseny, mely nagyon biztatóan indult, de később valahol elúsztak a remények. A mi Kobayashink ezúttal ismét a 12. rajtpozícióból indult, ahogy már azt megszokhattam, s amin már fenn sem akadok egy ideje. A verseny elején sikerült az 5., majd a 4. helyig feltornáznia magát, mikor bekövetkezett egy baleset, s a Safety Car bejött, s ebben a malőrben ő volt az egyik főszereplő. Lewis Hamilton előzte épp, ám nem is lett volna ő, ha hagyta volna magát. Megpróbálkozott egy visszaelőzéssel, de Hamilton nem vette észre, hogy a bal oldalán ott liheg a szamuráj harcos, s ráhúzta autóját a Sauberre. Ennek következtében Hamilton kirepült a pályáról nekimenve először egy reklámtáblának, majd a gumifalnak, s törmelék lepte el a pályát. A Safety Car mögötti baktatásban a Saubernek eszébe jutott, hogy kereket cseréltet Kobayashival, ami jó taktika egy gyors, erős kocsival rendelkező csapatnál, ám eléggé kétesélyes egy kis istállónál. Itt a rosszabbik lehetőség jött be: Kobayashi ezzel a cserével 10 helyet esett vissza a feltorlódott mezőnyben, s végül a 12. helyen sikerült befutnia. Így ismét úszott egy pont...

A verseny az elején elég izgalmas volt, ám a vége felé valahogy leült az egész, s a befutó Vettel-Webber-Button hármason egyáltalán nem tudtam meglepődni. Eredmények itt.

Legnagyobb sajnálatomra úgy vettem észre, a Sauber a nyári szünet után sem nagyon talált magára, s az év első felében mutatott, szinte kirobbanó csúcsformájukhoz képest alaposan lefékeztek. Az utóbbi versenyeken szinte sorozatban vétettek olyan taktikai hibákat (először Perez visszatérte után Perez előnyhöz juttatása, átgondolatlan kerékcserék, műszaki problémák), melyeket az év elején nem tapasztalhattunk. Már viszonylag kevés idő van hátra az évad végéig, s addig még szeretném, ha Kobayashi minden versenyen legalább 1 pontot tudna szerezni. Mint láthattuk, ő képes rá ezzel a kocsival. Bízom benne, hogy a Sauber is így gondolja.

A Hamilton-Kobayashi incidens

Ajánló: főzőcske japánul

2011-08-27T07:40:00.000+02:00

Ha már egyszer japán kultúrával foglalkozunk, az animék-mangák, divat és zenék után rövid úton el lehet jutni a japán ételek megkóstolásáig. Ez nálunk - mint közismert - nem túl olcsó mulatság, talán Budapesten még nem is annyira, de vidéken mindenképpen. Aki gasztronómiai szempontból befogadó típus, és nem ragad le a 'kirántott húsnál' vagy a 'mekis kajánál', előbb-utóbb maga is szeretné elkészíteni az ételeket

No hát, ezzel két baj is van. Az egyik az, hogy a hozzávalókat igen nehéz beszerezni, van egy-két tétel (pl. nori alga lap), melyet csak internetről vagy bioboltokból lehetséges kézrekeríteni. A másik, hogy nem igazán van még közforgalomban japán szakácskönyv vagy receptgyűjtemény.

Nemrégiben ráakadtam egy oldalra, ahol azonban néhány közismertebb japán étel (teriyaki csirke, miso leves, sushi) receptje megtalálható, s melyet szereték megosztani veletek. A weblap a leírás mellett szép, étvágygerjesztő képekkel is illusztrálja a fogásokat. Akinek tehát kedve támad főzőcskézni, kattintson!

Nosalty szakácskönyv/japán konyha receptek:

Blue Planet Japan

2011-08-25T07:05:00.000+02:00

Íme, megszületett az első kézzelfogható eredménye azoknak a jótékonysági rendezvényeknek, melyek a japán földrengés áldozatait kívánták segíteni. A visual kei szcéna - szigetországi népszerűsége folytán - jó alap egy ilyen akciónak, már kicsit vártam, mikor láthatunk viszont egy-egy jótékonysági koncertet a neten vagy valamilyen adathordozón.

A Blue Planet Japan a Daizy Stripper és a Fest Vainqueur kezdeményezésére indult, s számos visual kei sztár vett részt benne. A résztvevők névsora:

Sakurai Yuki (rice )
RIKU (lin )

Sono (Matenrou Opera)
Kurosaki Mahiro (Kiryu)
Temari (Amber gris)
JIN (HERO )
Mitsu (Dolly )
Emiru (aicle )
suzuya (Lips)
Ricky (DASEIN )
HIZAKI (Versailles )
TERU (Versailes)
Sizna (Moran )
Anzi (Matenrou Opera )
HIRO (ex-Wizard )
NAOTO (AGE-OF-EP)

Bár a dal kicsit nekem semmilyennek tűnik, mégis tisztességes összefogás, mivel a hangzóanyagok teljes bevételét jótékonységi célokra ajánlották fel a készítők. Ha még a nemes eszméket egy ütőképes nótával is párosítani lehetne, még talán jobban tudnánk örülni a visual kei zenészek produktumának.

Egy kis progresszivitás vállalkozó kedvűeknek

2011-08-22T12:15:00.001+02:00

Nemrég találtam rá erre a Sao Paulo-i illetőségű brazil rockcsapatra (talán pont a Youtube dobta fel ajánlatnak, már nem tudom pontosan). Mostanában kicsit hanyagoltam a progresszív rock irányzatot, talán inkább a melodikus thrash-death bandák voltak azok az általam hallgatottak közül, melyek igyekeztek kicsit érdekesebb témákat kiötleni, de ezen irányzat dallamosabb vonulata elkerülte a figyelmemet.

Az Angrát viszont felettébb érdekesnek találtam. Van a dallamaik hangulatában és változatosságában egy enyhe kis Dream Theather fíling, s már ez eleve arra késztetett, hogy belehallgassak a zenéjükbe.

Az Angra együttes nem túl újkeletű banda, 1991-ben kezdték pályafutásukat Sao Paulóban abban az időszakban, mikor a progresszív stílusirányzat kezdett kissé felfutó ágba kerülni. Több tagcserén is átestek, a jelenlegi felállásuk:

Eduardo Falaschi – ének (2001–től)
Rafael Bittencourt – gitár (1991–től)
Kiko Loureiro – gitár (1992–től)
Felipe Andreoli – basszusgitár (2001–től)
Ricardo Confessori – dob (1994-2000; 2009–től újra)
Daniel dos Santos – billentyűs hangszerek (2009–től)

Részletek, diszkográfia:

Angra (Wikipedia):
Hivatalos weboldal:

Akik nem ijednek meg némi dallam-, és tempóváltástól, és szeretnének egy igazi pörgős muzsikával megismerkedni, mindenféleképpen írják fel a hallgatnivaló-listájukba az Angra együttest. Érdemes.

Jrock csoda Legóból

2011-08-17T09:58:00.002+02:00

Ismét egy pihent agyú japán weboldalon találtam rá az alábbi kis bejegyzésre, mely Futoshi Abe-nak, a Thee Michelle Gun Elephant gitárosának kíván emléket állítani, méghozzá Legóból.

A blogposztból sajnos nem derült ki, hogy az összeállítást valamilyen standard, Japánban forgalmazó Lego készletből pakolta-e ki az alkotó, esetleg teljesen szabványos elemekből hozta létre (ez utóbbi sem elképzelhetetlen, bár az emberke ruházata és megjelenése eléggé egyéni ahhoz, hogy ne így legyen).

Nos, Futoshi Abe mindenképpen megérdemli, hogy megörökítsék figuráját. A Thee Michelle Gun Elephant lényegesen nagyobb befolyást gyakorolt a japán rockzenére és a fiatalok gondolkodásmódjára, mint ahogy azt itt mi, a tenger innenső oldalán meg látjuk, s a csapatot alkotó zenészek már-már félistenszámba emelkedtek a szigetországban. Amennyiben ez egy egyedi szériás Lego, méltón képviseli a banda idejekorán eltávozott gitárosát. Két év után is R.I.P. Futoshi Abe (1966-2009).

Freestyle Legoist:

Forma-1 napló különkiadás: L'Enfant Terrible

2011-08-14T21:19:00.000+02:00

Azaz a Rettenetes Kölyök. Ezt a jelzőt olvastam egy honlapon egykori kedvencemmel kapcsolatban, s mi tagadás, a leírás több mint tökéletesen jellemzi az 1997-es év bajnokát, minden idők egyik legrenitensebb zsenijét: Jacques Villeneuve-t.

Sokféle Forma-1-es világbajnok született már. Voltak olyanok, akik technikai tudásukkal, voltak, akik gyorsaságukkal, kitartással, és voltak olyanok is, akik szerencsével hódították el a címet, ám egyik sem jött, látott, győzött oly gyorsan és hagyott oly ellentmondásos benyomásokat a közönségben, mint ő.

Jacques Joseph Charles Villeneuve 1971. április 9-én született Kanadában, s sokáig egyetlen nevezetes dolog, melyet vele kapcsolatban fel lehetett emlegetni, hogy fia annak a Gilles Villeneuve-nek, aki 1982-ben, már világbajnoki esélyesként életét vesztette a zolderi edzésen. Sokak szerint csak a neve miatt került be a Forma-1-be, ám erre rögtön rácáfolt, mikor kis híján megnyerte élete első futamát, s a szériába való üstökösszerű berobbanása után egy évvel 1997-ben világbajnok lett. Gyorsaságával és agresszivitásával, valamint excentrikus természetével és beszólásaival legalább ilyen gyorsan gyűjtött magának ellenfeleket és rajongótábort. Sosem felejtem el azt a momentumot, mikor egyik futamgyőzelme után, a dobogóra állván sokkolta a nézőközönséget, mikor sisakja levétele után egy bizarr színű platinaszőke séróval találta magát szembe a nagyérdemű.

Ezután úgy tűnt, már nem érdekli a Forma-1, bár egyesek azt állítják, inkább csak rossz döntést hozott, mikor megvált a Williams csapatától, hogy saját istállót hozzon létre. Talán így akarta kiélni konstruktőri hajlamait, mindenesetre ezután már nem tudott eredményeket hozni, s 2006-ban ott is hagyta a szériát. Ezután sok mindenről szóltak a hírek: Nascar versenyzésről, sőt, zenei karrierről is, melyet egy nagylemez tanúsít. Manapság úgy tűnik, számos próbálkozás után feladta, hogy visszatérjen a Forma-1-be, ám csípős kígyónyelve ma sem kímél senkit, lecsap mindenkire válogatás nélkül. Pont a napokban híresült el arról, hogy a Forma-1 nyári uborkaszezonjának kellős közepén leszedte a keresztvizet mindenkiről, aki ma él és mozog a pályán. (Kis Villeneuve-nyilatkozatháború olvasható magyarul itt.)

Jacques Villeneuve egyike a Forma-1 legellentmondásosabb egyéniségeinek. Képességei lehetővé tették volna, hogy többszörös bajnoksággal hallhatatlanná tegye a nevét, ám féktelensége és renitens hajlamai idejekorán elgáncsolták. Nem tudni, mi lett volna sorsa, ha jó döntéseket hoz, ha marad a Williamsnél, mindenesetre sikerült elérnie azt, hogy örökre felírja magát az autóverseny sorozat emlékezetes alakjainak listájára.

Jacques Villeneuve Official Site:

Jacques Villeneuve Wikipédia (magyar):

Kalandok a Zemplénben

2011-08-14T11:57:00.000+02:00

Tegnapi napon elég érdekes élményben volt részünk a szokásos, soron következő céges balhé keretében. Ezúttal főnökeink a Zemplén Kalandparkot álmodták meg a rendezvény színhelyének. Talán úgy gondolták, ha a fele csapatot fekete zsákban viszik haza, vehetnek fel új embereket, ezzel mintegy kirostálva a problémás elemeket a munkaterületről. Csak azt nem vették megfontolásra, hogy a 'problémaforrások' általában nem járnak céges bulikra, mondván, hogy 'jobb vagyok ennél, hogy leereszkedjek ehhez a sok korlátolthoz, akik kalandparkokba járnak'.

No, de igazából a Zemplén Kalandparkról akartam írni, nem a jobb sorsra érdemes multi alkalmazottainak belső válságairól. Meglehetősen sokat jártam már a helyszínen, Sátoraljaújhelyen, mely hagyományosan eddig inkább a síelők és túrázók látogatott helye volt. 2009-ben azonban a helyi látványelemeket felturbózták egy kicsit a térség turisztikai adottságait javítandó, s nekikezdtek a Kalandpark építésének. A környezet tökéletesen megfelelő hozzá, jók a természeti adottságok, megvan a szükséges infraksturktúra, s meglehetősen könnyen elérhető az ország északi-keleti részéből, valamint a Szlovákiából érkező vendégek számára.

Mivel ez a hely még fejlesztés alatt áll, így kevesebb szórakozási elemből választhatunk, mint egy régebbi építésű parkban, azonban itt is rendelkezésre áll télen szánkópálya, s minden évszakban igénybe vehetjük a vicces fánklecsúszó-pályát gyerek és felnőtt kivitelben, a mászófalakat, a több nehézségi fokozatú kalandpályát, és van magashegyi libegő kilátóval, valamint egy meglehetősen hosszú és nyaktörő bobpálya vadregényes fenyőfák között, melynek a végén digitális kamerával orvul képet készítenek az üvöltöző és sikítozó kalandorokról, melyet azután pólóra és egyéb használati tárgyakra tehet rá az emberfia.

Nem kis csapatunk természetesen több veszélyforrást is kipróbált. Megtalálható volt az az egészséges mentalitás az emberekben, hogy ha már a cég fizeti, mindenre felmegyünk, ha nem is szednek le onnan élve :) A kalandpályák bejáratánál éttermet is találhatunk, ahol a gyorséttermi koszt mellett háromféle menüből lehetett választani, s ahol nem lehetett panaszunk a minőségre és az adagokra, maximum a darazsakra, melyek nagyon finomnak találták a gyümölcslevesünket.

Elmondhatom hát, hogy a Zemplén Kalandpark kellemes kikapcsolódás azok számára, akik üde levegőt, hegyeket és kalandokat keresnek. A helynek egy szép és informatív honlapja is van, ahol böngészgethet mindenki, aki tervbe vette a meglátogatását:

Zemplén Kalandpark:

Zoolander újra támad

2011-08-11T10:36:00.001+02:00

A mostani nagy amerikai újrázási lázban már nem lepett meg a hír, hogy folytatás készül Ben Stiller 2001-es agyatlan vígjátékához, a Zoolander, a trendkívülihez. Az első rész azok közé a filmek közé tartozik, melyet bátran és gondolkodás nélkül sorolok be a ranglistám első tíz helyezettjébe már elég régóta. Legalább tíz-tizenötször láttam már, s imádom minden remekül megkomponált, végtelenül debil momemtumát. Akárhogy gondolkodnék, nem tudnék kedvenc jelenetet felsorolni, mert mind tökéletes.

Tudom, sokan most azt mondhatják, ez egy igazi agyatlan darab, melynek láttán általában kétfélék a reakciók: van olyan, aki bálványozza, és van, akit a hideg ráz tőle. Nem véletlen, főként a témaválasztása okán: millió és egy mozit láthattunk már szép és buta nőkről, ám nemigen tudnék még öt olyat sem felsorolni, mely szép és buta férfiakról szól; s mindez vegyítve a popkultúra más vadhajtásaival (szépségipar, popszakma, stb.), valamint a zseniális főszereplőpárosítás - Ben Stiller és Owen Wilson - hozzáadásával olyan elegyet alkot, melyet nem lehet kiverni a fejből. Ben Stiller Derek Zoolanderrel egy hallhatatlan karaktert teremtett, s a filmet olyan szinten tömte bele azóta már szállóigévé vált őrült poénokkal és vicces mellékszereplőkkel, hogy igazán nehezemre esik elképzelni, fog-e ez ugyanígy működni egy második részben.
A sztorit nem ismerők számára egy rövid történet: Derek Zoolander (Stiller) már évek óta a világ legsikeresebb férfimodellje, ám ennek véget vet az újonnan feltörekvő Hansel (Wilson), aki elhappolja előle az első díjat. Zoolander tehát elszántan utálja utódját, míg kénytelenek lesznek összefogni a gonosz divatdiktátor, Mugatu ellen, aki agyatlan (xD) gyilkológépet kíván csinálni Zoolanderből fő üzleti ellenfele, a maláj elnök kiiktatására. Természetesen az okos fiúk aligha boldogulnának egymagukban (sose felejtem el, hogy majdnem elpusztultam a röhögéstől azon a jeleneten, mikor a kritikus dokumentumot próbálták megtalálni a számítógépen), ha nem lenne a segítségükre egy talpraesett újságíró hölgy. A film végére persze minden jóra fordul...

Nos, az elvárásaim a második résszel szemben ismét nagyok, talán egy kicsit túlontúl is azok. Mindenféleképpen szeretném megnézni a második részt, lehet, hogy ezzel lerombolok egy mítoszt magamban, mégis, muszáj újra látnom kedvenc, idióta férfimodellem, Derek Zoolander elviselhetetlenül hülye képét. Mindenkinek ajánlom, hogy ha mással nem is, de az első résszel barátkozzon meg. Érdemes.

Zoolander - a riszaviadal jelenet

... és ugyanez Lego-figurákkal megjelenítve

A második rész premierjére előreláthatólag 2011. november hónapjában kerül sor Magyarországon.

"Egészen biztos vagyok abban, hogy az élet mást is tartogat azon kívül, hogy nagyon, nagyon jól nézek ki; és eltökélt szándékom, hogy rájövök, mi az."- Derek Zoolander

Cure

2011-08-09T10:26:00.000+02:00

Hihetetlen, de sikerült szert tennem egy jó állapotú Cure Magazine-ra. Tavaly, mikor Bécsben, a Nexusban jártam, nézegettem ugyan az újságokat, de az euróban kifizetendő kicsit húzós árat soknak találtam ahhoz képest, hogy a legtöbb számban csak 1-2 oldalnyi szken érdekelt volna. Most azonban ráakadtam magyar eladóra, s meg is szereztem a 2008. augusztusi számot, melynek borítóján és belsejében több oldalnyi Deathgaze fotó található.

Tudom, ez kissé mániákus lépés a részemről, de közeleg a születésnapom, és úgy döntöttem, meglephetem magam ezzel a kis csecsebecsével. Most már van egy egész A4-es oldal Kousukém, s a többi fotón is - legnagyobb meglepetésemre - olyan részleteket fedeztem fel, melyeket a neten beszkennelt anyagokon kis méretük és nem túl jó minőségük miatt eddig nem vettem észre.

Szóval, boldog közelgő születésnapot nekem, s már elégedett vagyok. Még nem tudom, mit kezdek a képekkel, de ilyen nagy méretben és jó felbontásban már megkockáztathatom, hogy pólóra is rátetethetem őket. Az pedig még tökéletesebb lenne.

Blogajánló: From Your Favorites

2011-08-06T17:46:00.000+02:00

A közelmúltban vállalkozott Mana-chan arra, hogy egy új, fordítós blogot indít, melyen elsősorban nem dalszövegeket, inkább interjúkat, blogbejegyzéseket és hasonló holmikat kíván magyar nyelvre átültetni. A tematika szerint nagyrészt japán és koreai zenével kapcsolatos dolgokat szerepeltet a bejegyzéseiben, de időnként más nemzetiségű előadókkal is foglalkozni szeretne.

Részemről nagyon örülök a dolognak, mert úgy vettem észre, a magyar fordító kedv lényegesen gyengébb az átlagosnál, nemhogy videókhoz nincsenek feliratok, de meglehetősen nagy hiány mutatkozik a cikkek és egyéb írásos anyagok interpretálásában is. Míg az anime-, és dorama szférában talán már nincs ekkora kihaltság, a zenéhez fűződő témákkal kevesen foglalkoznak.

Ezért ajánlom tehát, hogy nézegessétek a From Your Favorites blogot, hátha ti is találtok benne kedvenceitekkel kapcsolatos holmikat! A linket az oldaldobozba is kiteszem a könnyebb elérhetőség kedvéért. Jó szórakozást hozzá!

From Your Favorites:

Demons

2011-08-04T20:08:00.001+02:00

Mostanában kezdek kicsit konzervatívvá válni, ami a jrock zene hallgatását illeti. Jó pár régi major band feloszlott (hiatuson van) melyeket kedveltem, s megmondom, a 'next generation' gombamód szaporodó csapatai között igen nehezen találtam olyat, mely akár egy kicsit is mást mutatna, mint a nagy elődök által kiötlött és létrehozott vk panelek variálgatását. Ezért egyrészt ismét elkezdtem az alternatív rock irányzatok vonalán eltolódni, mert még ezek viszonylag olyanok, melyekben felfeldezek némi egyéniséget.

Találtam azonban jó vk bandát a viszonylag új, független csapatok között is, s ez talán a fény végét jelzi az alagútban. Egy régebbi postomban már megemlítettem a PSC indie égisze alatt tengőrő BORN nevű együttes, akiknek eddig kiadott anyagait nemcsak hogy hallgathatónak, de egyenesen figyelemreméltónak találtam.

A BORN egy öttagú formáció, 2008-ban alakultak, s inkább mostanában kezdik magukra felhívni a figyelmet. A felállás: Ryouga - ének, K - gitár, dalszerző, Ray - gitár, Kifumi - basszusgitár és Tomo - dobok. 3 demó kiadása után 2009-ban került napvilágra első teljes hosszúságú albumuk, az Abnormal Head Machine rendkívül limitált, 1000 db-os példányszámban. 2010-ben csapott le rájuk a PSC, s ezután három mini-albummal jelentkeztek a társaság égisze alatt. Teljes, részletes diszkográfiát itt olvashattok.

Ami engem leginkább megfogott az együttesben, az a visual kei ének-gitár panelek, a helyenként kissé szürrealista, Cocklobin-szerű hangulat és az erőteljes, Sex-Machineguns-ot idéző vokálok keveredése dalaikban, mely így egy igen jól megjegyezhető és szerethető mixet hoz létre, melyet nem fogsz első hallásra összekeverni a többi, tizenhétezerkétszáz új feltörekvő jrock zenekar hangzásával. Azt mondhatnám, hogy halványan a Deluhi által létrehozott kemény, dinamikus muzsikára emlékeztet, kikről szintén közismert volt, hogy dalaikban sokféle elemet felhasználtak a japán zene minden területéről az elektronikus hangzásokon át a nagoya kei-s hörgés-tekerésen keresztül a klasszikus metál gitárhangzásokig. Bízom benne, hogy a BORN még sokáig megmarad ezen az úton, s folytatja a hagyományokat.

BORN Official Site:
BORN Official MySpace:

Holdfénycon a Millenárison

2011-08-02T18:15:00.000+02:00

Hogy ne maradjon a nyár vége sem nagyobb társasági összevetel nélkül, 2011. augusztus 27-28-án megrendezésre kerül a Holdfénycon a Millenárison (Millenáris, Jövő Háza, B csarnok, Kis Rókus u. 16-20). A szervezők a megszokott programokat kínálják (karaoke, táncpad, rajzverseny, konzoljátékok és novellaíró-verseny), ám emellett kapcsolt eseményként az Eurocosplay 2011. verseny második hazai elődöntőjére is sor kerül.

Új színfoltként jelentkeznek olyan dolgok, melyek eddig nem kimondottan animeconokra, inkább fantasy-, és szerepátékos találkozókra voltak jellemzőek: lesz Magic és Yugioh kártyaverseny, Star Trek összejövetel, egyedi figura-, és szoborkiállítás, valamint a Star Wars 501-es légiója is tiszteletét teszi. Láthatjuk, hogy a szervezők igyekeztek feldobni a kissé már egysíkúvá váló animeconok kínálatát extra dolgokkal, elősegítve azt, hogy olyanok is találjanak maguknak érdekes elfoglaltságot, akiket esetleg az animék nem, vagy csak részben érdekelnek. Ezen túl még további meglepetésprogramokat is terveztek, hogy az idelátogatók tartalmasan tudják kitölteni ezt a két napot.

Jegyek a helyszínen (egynapos: 1800 Ft, kétnapos 3000 Ft), a Holdfény Fantasy Boltban, a SakuraZakában és az AnimeLand-ban kaphatóak. Akinek felkeltette az érdeklődését, és további információkat szeretne beszerezni, az alábbi linken megteheti:

Holdfénycon:

Forma-1 napló: Magyar Nagydíj

2011-07-31T18:45:00.000+02:00

Ezen a hétvégén került megrendezésre a 26. Magyar Nagydíj, mely inkább hasonlított egy nagy vízenfutási versenyre, mint autós futamra. Az edzéseredményekkel nagyjából elégedett voltam, illetve úgy mondom, beletörődtem, hogy Kobayashi nemigen tud ennél jobbat kihozni magából az előselejtezőn. Az ő eredményei többnyire nem a robbanékonyságából, sokkal inkább a higgadtságából és a kitartásából erednek.

Mint ahogy mindenki észrevetette, ezen a hétvégén az időjárás meglehetősen csúfos arcát mutatta felénk. A Magyar Nagydíjra mindezidáig inkább a pokoli hőség, mintsem a nyálkás-párás levegő volt a jellemző, mi több, az edzéseken is száraz volt a pálya, ám a vasárnapi kezdésre jó kis zuhét kaptunk. A versennyel mindaddig elégedett is voltam, amíg el nem kezdett körvonalazódni, hogy a Sauber csapat úgy gondolja, Kobayashi az a fenomén, aki meg tud majd tenni 30 kört a 15-16 körre tervezett szuperlágy gumival. És még így sem lett volna belőle nagy gond, ha nem a 63. kör körül szembesülnek azzal, hogy totál ronccsá váltak a kerekek, s négyen is elszáguldottak hősünk mellett. Tehát a taktikai malőrnek köszönhetően Kobayashi kicsúszott a pontszerző helyről, s a 11. pozícióban zárt. Ezért baromi nagy feketepontot könyvelek el újból a Sauber istállónak. Kobayashi nyilatkozata az eseményekről:

„Természetesen csalódott vagyok, hogy ma nem sikerült pontot szereznünk. A rajtom jó volt, és az elején a tempóm is. Nedves körülmények között is rendben volt minden, és amikor átváltottunk a száraz gumikra, akkor is. Sokáig úgy tűnt, hogy elérhető ma a pontszerzés, de aztán nem így alakult. Amikor ismét elkezdett esni, a csapat be akart hívni a boxba, hogy tegyük fel az intermediate gumikat, de én nem akartam, mert láttam, hogy a pálya folyamatosan változik. Így fel tudtunk jönni a hetedik helyre, de utána túl sokáig vártunk a kerékcserével: már nem tudtam tartani a pozíciómat. Végül – egy elkerülhetetlen harmadik kerékcsere után – éppen lemaradtam a pontszerző helyről.”

A futam mérsékelten izgalmas volt. Az első hely nem volt lejátszva, és fogadni sem mertünk volna rá, hogy a sokáig magabiztosan vezető Hamilton győzelme szintén egy rossz gumitaktikán elúszik. A mai nap így a 200. versenyén rajthoz álló Jenson Button röhöghetett a markába (illetve állhatott fel a dobogó tetejére). Emellett szerfölött figyelemreméltó, hogy Nick Heidfeldet bizony veri a sors, mivel hogy a múltkori kirepülése után most az autója gyulladt ki, melyből fejvesztve kellett kimenekülnie. Részletes eredmények itt.

Nick Heidfeld menekülése az égő autóból

Szombaton jelentették be, hogy a Sauber istálló 2012-re szerződést hosszabbított mindkét versenyzőjével, Kobayashival és Perezzel is. Egyik szemem sír, a másik nevet a hír hallatán: Kamui-kun jövőre is biztos a száguldó cirkusz része lesz, azonban továbbra is ezzel a középkategóriás csapattal tölti az idejét. Bízzunk benne, hogy szerencsésebb fordulatok következnek be hősünk életében.

PS Company: Summer Online Camp

2011-07-30T16:41:00.000+02:00

A fenti címmel - 7 nappal az augusztus 11-én kezdődő újabb Peace And Smile Carnival előtt - egy online stream tekinthető meg a PSC égisze alá tartozó bandák tagjainak részvételével. Az adásban láthatjuk Torát az Alice Nine-ből (ő vezeti a műsort), Takerut és Chiyut a SuG-ból, Ko-Kit a Vivid-ből, valamint Byo-t és Jint a SCREW-ből. Az online közvetítés magyar idő szerint 15:00-kor kezdődik, s az alábbi linken nézhető:

PSC Summer Online Camp:

Wtf zenei videók rovat 3: A csirkék visszavágnak

2011-07-29T20:14:00.000+02:00

Bár nem vagyok már fiatal, eddig még nem került sokat tapasztalt szemeim-füleim elé a The Fools nevű amerikai banda Psycho Chicken című nótája. Ez az 1980-ban elkövetett zenetörténeti gyöngyszem, s hozzá a korabeli igényes videotechnikával rögzített káprázatos képsorok, melyben igen jó pipik láthatók muzsikusaink társaságában mindenféleképpen méltók arra, hogy az Emberiség Közkincsévé tegyem. Próbáljatok meg szolidan vihogni.

Kagrra - Shuuen ~Sakura Maichiru Ano Oka De értékelés

2011-07-27T15:37:00.001+02:00

Ha valaki néhány nappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy mire megírom ennek a DVD-nek az értékelését, a színpadon vidáman és energikusan rohangáló Isshi már csak a mennyországból pillant le ránk, valószínűleg képen röhögöm. Az élet csinál furcsa kanyarokat, lám, alig fél évvel azután, hogy a Kagrra tagjaként utoljára elhagyta a színpadot, már el is távozott az árnyékvilágból. Nem élte túl az együttest, mely annyira az ő zseniális és megismételhetetlen figurája köré csoportosult.

Shuen ~ Sakura Maichiru Ano Oka de címmel márciusban rögzítette a Kagrra búcsúkoncertjének anyagát. Koncertvideót legutoljára 2005-ben adtak ki, s kétségtelenül hiányzott már egy olyan felvétel, melyen az újabb számaikat adják elő, én magam is reklamáltam érte nemrégiben. Azonban nem feltétlenül úgy képzeltem, hogy ez lesz a legutolsó, amit tőlük láthatok.

A buli meglehetősen hosszú - 38 dalt tartalmaz, de úgy vélem, a valódi előadáson akár még ennél több is felcsendülhetett. A Kotodama legyezőlengetős dallamaival indítottak, s ami legelőször feltűnt, hogy Isshi kivételesen elhagyta a szokásos bevonulása körüli nagyjelenetet, egyszerűen felállt a színpadra, ahogy minden halandó tette volna. A műsor egy részéig a dalokat időrendi sorrendben adták elő, utána kanyarodtak csak vissza a régi számaikhoz. Természetesen a kiválogatott darabok pályájuk legjobb munkáit jelentik, habár egy-két dal (pl. Shiki, Kikoku Shuushuu, Haru Urara, Sayounara) nagyon hiányzott nekem a palettáról.

Számomra az egész banda előadásáról, viselkedéséről nem tűnt ki, hogy ez egy fáradt búcsú. Semmivel sem nyújtottak gyengébb teljesítményt, mint máskor, sőt, láttam már őket ennél sokkal rosszabb formában is. Isshi különösképpen elkápráztatott színpadi produkciójával, mint mondottam, oldottabb, energikusabb nem is lehetett volna, mint ezeken a képsorokon. Ezért felfoghatatlan számomra, hogy már csak múlt időben beszélhetünk róla.

A felvétel leghihetetlenebb pillanata mégiscsak az volt, mikor az utolsó dal, a Sakura Maichiri Ano Okda de közönségénekeltetős akkordjai alatt úgy tűnt, mintha Izumi sírva fakadt volna. Lehetséges, hogy csak én láttam bele ezt, de akkor is meghatottak a képsorok. Nem tudni igazából, mi vezetett feloszlásukhoz, s talán nem is fogjuk megtudni (annak ellenére, hogy adtak ugyan magyarázatot, de az olyan általánosságban megfogalmazott közlemény volt, melyből pontos okokra nem lehet következtetni), de volt a csapatnak pár olyan tagja, aki hitem szerint tudta volna még teljes szívvel folytatni a munkát. Így vagy úgy, döntésüket tiszteletben kell tartanunk, s hinni, hogy mindnyájan megtalálják ezentúl is a számításukat.

Mindenkinek, aki szerette, de annak is, aki csak most kíván megismerkedni a Kagrrával, teljes szívemből tudom ajánlani ezt a DVD-t. Azt hiszem, az összes koncertfelvételük közül ez lesz az, amely leginkább emlékezetesnek marad meg számomra. Kagrra - 1998 - 2010, a róluk szóló színes könyv lapjait ezzel lezártuk.

Shinohara Hitoshi (1978. 12. 07. - 2011. 07. 18.)

2011-07-25T15:56:00.001+02:00

Szavak nélkül. Úgy sem tudnék mit mondani.

Félhivatalos nekrológom a Kagrra Közösség oldalán olvasható. Nyugodj békében, Oni-sama.

Forma-1 napló: Német Nagydíj

2011-07-24T17:46:00.000+02:00

Ezúttal olyannyira felidegesítettem magam az időmérő edzésen, hogy dühömben lekapcsoltam a tévét, így indultam neki a Német Nagydíjnak. A Q1 vége előtt egy perccel (az edzés első szakasza, ahonnan csak a legjobb 16 kerül tovább) Kobayashit a Sauber a boxban csücsültette, míg a pályán kint lévők sorba futották a mért köröket, így kiszorult a Q2-ből. Magyarán: esélyt sem kapott rá, hogy a 17-nél jobb helyet szerezzen. Egyre inkább körvonalazódott bennem a gyanú, hogy lassan második számú pilótává fokozták le kedvencemet, és eddig tényleg semmi bajom nem volt Sergio Perezzel, de egyre jobban kezdem megutálni emiatt.

No, de hát Kamui-kun nem arról nevezetes, hogy beletörődik a megváltoztathatatlanba, így rögtön az első fél körben a 12. helyig ugrott elő, s a versenyt a 9. helyen sikerült befejeznie igen előkelő élmezőny után hajtva. Ugyan volt egy-két durván veszélyes megmozdulása, de megérte, abból a szempontból, hogy két mérhetetlenül gyenge verseny után ismét pontok kerültek az eredményjelző tabellájára.

Persze a futam többi résztvevője is kitett azért, hogy a nézők jól szórakozzanak. A végeredmény egész az utolsó körig nem volt lejátszott, csak annyi volt a biztos, hogy ezúttal a bajnokságot toronymagasan vezető Sebastian Vettel alaposan lemaradt. Sok remek előzést és csatát láttunk (s Nick Heidfeld egy újabb látványos repülését, szegény csórit valaki mindig leradírozza a betonról), s most először csillant meg a remény, hogy talán mégsem lesz olyan egyhangúan unalmas a szezon további része, mint amilyen eddig volt. A részletes végeredményt itt lehet megtekinteni.

Egy hetet kell már csak várnunk, s a széria a Hungaroringen folytatódik. Bár még egyetlenegyszer sem sikerült ellátogatnom ide, s már az idei évembe sem fér bele sem idő-, sem anyagi szempontból, feltett szándékom, hogy a jövőre mindenképpen elzarándoklok a pályára. Mint ahogy az is, hogy Kobayashi-sant testközelből is szemügyre vételezem. :)

Deathgaze fengörlizmus - chapter akárhány

2011-07-23T12:01:00.000+02:00

Sajnálom. Nem tudom megállni fengörlködés nélkül a fent említett együttes megmozdulásait. Ezúttal újabb okot egy fénykép adott, melyet imádott basszusgitárosom, Kousuke blogján találtam. Maga a fotó természetesen gyalázatos minőségű, mivel úgy tűnik, Ai-n kívül a bandában senki sem ért igazán sem a fotózáshoz, sem a telefonokhoz, így bárki is kapta le Kousukét, nem volt egy sikeres akció.

A kép állítólag abból a felvételanyagból származik, melyet nemrég rögzítettek, s amely egy új DVD-re fog kerülni. S láss csodát, ez az elmosódott paca, aki mikrofont ragadott magához a koncerten, ez bizony Kousuke.

Tudni kell, hogy aktív death metalénekesi pályafutása elmúltával alig pár alkalommal állt csak az énekesi posztra (bár majd minden számban vokálozik), s ezek sem lettek rögzítve eddig. Meg kell vallanom, igencsak hiányzik. Bár Ai nagyon jól elő tudja adni a dallamosabb dalokat, a keményebb - főleg az annak idején Sou által felénekelt - nótákhoz egyszerűen kevés a tüdőkapacitása. Néha megfordul a fejemben, hogyan is hangzana egy olyan szám, ha olyasvalaki énekelné el őket, akinek a kvalitásai is megvannak a death metalosabb témák interpretálásához. Minden bizonnyal maga lenne a megtestesült gyönyör.

Nos hát, meg kell mondanom, ha ez a darab tényleg rajta lesz a koncert DVD-n, alighanem meg fogok őszülni, míg kivárom a megjelenését. Szurkoljatok nekem, hogy túléljem ezt az időszakot.

Haibane Renmei

2011-07-21T09:53:00.000+02:00

Ezt a 13 részes sorozatot kezdtem el, méghozzá azért, mert szerettem volna valamilyen komolyabb témájú animét. Az utóbbi időben kevés időm volt a animékre, s azt is jobbára vicces-romantikus shoujo-kra pazaroltam, de mivel még bőven van pótolnivalóm minden műfajban, elhatároztam, nekikezdek egy drámaibb szériának.

A Haibane Renmei 2002-ben készült, kicsit fantasy-s beütésű. Nézésével elég döcögősen haladok, mivel a kezdő részek meglehetősen vontatottnak tűnnek számomra, habár a témája felkeltette a figyelmemet. A grafika a maga egyszerűsített vonalaival és sötét színeivel kellőképpen nyomasztó légkört teremt ahhoz, hogy már a kezdetekkor érezzük, nem egy vidám darabról lesz szó. A zene (pl. az opening/ending) érdekes módon nem divatos pop, esetleg visual kei nótácskákból áll, hanem szépen megkomponált, a témához illeszkedő aláfestésből, mely finoman kíséri végig a képsorokat, nem tolakszik elő hivalkodóan, de pont annyi, amennyi a hangulatteremtéshez szükséges.

Ami az egész sorozatban legérdekesebb, az a témája. A Haibanék magból születnek, gyakorlatilag kisgyerekként vagy tinédzserként, elfeledve korábbi életüket, s új létük első napjaiban szürke szárnyat növesztenek. Egy Old Home nevű otthonban éldegélnek egy kisvárosban elzártan, ám az emberek eltűrik jelenlétüket. Az ő életüket és sorsukat mutatja be az anime inkább pszichológiai oldalról megközelítve a dolgokat, mintsem erős sodrású cselekménybe helyezve, ebből következik, hogy valószínűleg az egész sorozat ilyen lassú folyású lesz, s inkább könnyeket, mintsem izgalmas pillanatokat várhatunk tőle.

Még nem tudom, mi is a véleményem róla igazán, hiszen nagyon keveset láttam belőle, s ez alapján lehet akár egy érdekes témájú, felejthetetlen széria, de akár egy unalomba fulladó 13 részes alkotás is. Nagyon szeretném, ha az előbbi lenne, s meg tudnám kedvelni, hiszen az utóbbi időben igen kevés nívós drámai animével futottam össze.

Taiji eltávozott

2011-07-18T11:13:00.000+02:00

Egy napot vártam a hír beposztolásával, mivel vasárnap révén csak félhivatalos forrásokon jelent meg az információ. A mai napon azonban a nagyobb portálok is megerősítették: Sawada Taiji, az X-Japan korábbi basszusgitárosa 45 éves korában elhunyt.

Halálának körülményei meglehetősen zűrzavarosak. Állítólag június 11-én letartóztatták a Saipan repülőtéren, az Egyesült Államokhoz tartozó csendes-óceáni szigeten. Már a gépen verekedésbe keveredett a légiutas-kísérővel, s az ezt követő fogvatartása során találták meg a cellájában a lepedőjére felakasztva. 17-i napon hunyt el az intenzív osztályon.

Sawada Taiji 1982-től 1992-ig volt a japán heavy metal élet egyik meghatározó bandájának, az X-Japannak a basszusgitárosa, s ezután 2006-ig szintén jelentős csapatok tagja volt, mint a Loudness, a D.T.R. és a Cloud Nine. Kevés hozzá hasonló tudással rendelkező egyénisége volt a japán zenei életnek, s így elvesztése pótolhatatlan űrt hoz létre ebben a szférában.

Nyugodj békében, Taiji, s reméljük, az emberek a játékodra fognak emlékezni, nem elszomorító és nevetséges halálodra. Hide már minden bizonnyal vár rád odafenn.

Hegyalja Fesztivál 3. nap, 2011.

2011-07-16T20:24:00.000+02:00

Ez volt az a buli, amit már vagy három hónapja tervezgetünk a facebook-on létrehozott 'Metal Music of 80's 90's' banda kemény magjával. Az apropót az szolgáltatta, hogy vagyunk egy páran öreg motorosok, akik látni szerettük volna a Slayer elnevezésű kultúrzenei formációt élőben. Jómagam egész konkrétan 20 éve várok rájuk, s mikor hírét vettem, hogy tőlem 50 km távolságban fogják nyomni a showt, úgy éreztem, íme, eljött a Messiás, csak ki kell nyújtanom a kezem érte.

A Hegyalja Fesztiválon sem voltam még sohasem, hisz amíg létezett Nyírbátorban az AZFESZT, nagyjából ki is elégítette nyári rockzenei összezördülés utáni igényemet. S ha röviden le kell írnom a tapasztalataimat, nemigen tudnám pozitív jelzésekkel illetni ezt a rosszul szervezett, drága és koszos rendezvényt. Kezdve azzal, hogy a jegyárusító bódét minden épeszű ember a bejárathoz tenné, hogy hamar megtalálják a kultúrára szomjazó egyedek, nem pedig eldugni a fasor mögé, mert hisz ugye a mobiltelcsifeltöltő pont a benne szolgálatot teljesítő életunt plázapicsákkal, akikről lerítt, hogy egyfolytában azon gondolkodnak, melyik bolygóra is csöppentek, sokkal fontosabb. Az étel és az ital drága volt, a feszt területén nagy volt a por és a szemét, s a hangosításra sem feltétlenül adtam volna 10 pontból 10-et.

Éjszakai partifíling Tokajban

Mégis talán a legfontosabb az, hogy találkozhattam azokkal, akikkel nagyjából csak interneten tudom tartani a kapcsolatot (s itt az elsősorban tisztes távolságban lakó Mollyra és Mihire gondolok), na meg a nyírbátori régi ismerősökkel eltöltött nap kárpótolt az előbbi negatív dolgokért. Természetesen jó sok, photoshop után ordibáló képet készítettünk, melyeket még ugyan nem kaptam meg, de idővel bepótolom, addig is kölcsönképekkel próbálom meg aláfesteni az eseményeket.

Az isteni négyes: Tom Araya ének-basszusgitár...

...Kerry King gitár...

...és aki ezúttal nem volt velünk, csak lélekben: Jeff Hanneman gitár...

...és a dobok mögött elbújva: Dave Lombardo

És a KONCERT, melyért odaadtam volna a fél vesémet, ha 17 évesen részt vehetek rajta, a Slayer együttes előadása. Ők azok, akik pályafutásuk során elég sok dolgon mentek keresztül a kezdeti zajos elutasítástól az ikonikus thrasbandává való válásukig. Ki voltak kiáltva már agresszívnak, sátánistának, nácinak, perveznek, s voltak oly idők, mikor mindenki szentül meg volt róla győződve, hogy a Slayer minden bizonnyal kirobbantja a harmadik világháborút istentől elrugaszkodott zenéjével és ijesztő külsőségeivel. Nem így történt, s idővel akadtak olyanok, kik követni próbálták az általuk kitaposott zenei ösvényt, s így a hosszú évek folyamán a metáltörténelem szerves részévé váltak. Sajnálatos módon gitárosuk, Jeff Hanneman egy elég ronda betegséggel küzd, s így nem vett részt a koncerten (Ó, Jeff, nagyon hiányoztak az elmebeteg gitárszólóid), viszont kárpótolt ezért a tény, hogy az előadást jól telinyomták igazi régi slágerekkel. Természetesen Dave Lombardo barátunkból a dobszerkóján kívül nem sikerült megpillantanom egy pici darabkát sem, de elég jól ráláttam a Kerry King-Tom Araya párosra. Egyszer megfogadtam még tizenévesen, hogy nem halok meg addig, míg nem hallom életem vezérlő csillagát, az örökszép és tehetséges Tom Arayát a Post Mortemet énekelni, így hát most elmondhatom, hogy innentől fogva akár a villám is belémcsaphat. :)

Ami kishíján meg is történt. A dramatikus hatás kedvéért háromnegyed óra múlva elkezdett katasztrofálisan villámlani és dörögni, s rövid idő alatt akkora pokoli zuhét kaptunk a nyakunkba, hogy a roadie-k kapkodva kezdték el letakarni a cuccokat, így a Slayer kínlódva és esőben ázva még gyorsan befejezte az Angel of Death-et, majd Tom villámgyorsan elköszönt a közönségtől, és le kellett menniük a színpadról. Nagyon kíváncsi vagyok, hány dalt adtak volna még elő, de szerintem 2-3 nótától (plusz a ráadásoktól) elestünk.

Így aztán alaposan elázva értünk haza, és ez most szó szerint értendő, de minden kellemetlenséget megért ez a nap, amit barátokkal s régi, kedvenc bandámmal tölthettem. Végezetül pedig egy kis Slayer nektek:

Bővült a Sound Of Japan Webshop árukínálata

2011-07-14T10:44:00.000+02:00

Örömmel számolhatok be róla, hogy a Sound of Japan webboltjának sikerült szerződést kötnie a német CLJ Records-sal, ezáltal hozzáférhetőbbé váltak olyan bandák anyagai, mint a The Gazette, Alice Nine, Versailles, OZ, Matenrou Opera, SuG, Lynch vagy a ScreW. Egyúttal ajándékozási akciót is indítottak, melynek részleteit, illetve magát az árukínálatot az alábbi címen tekinthetitek meg:

Sound Of Japan Webshop:

Reméljük, a közeljövőben bővülni fog a kínálat, s így jóval olcsóbban elérhetővé válnak egyes kedvenceink albumai, mintha azt külföldről, esetleg online boltokból próbálnánk beszerezni. Nézegessétek hát ti is az oldalt szorgalmasan.

Fogyatkozó 2Bullet

2011-07-12T08:15:00.000+02:00

Régen írtam már kedvenc dark-elektro klubzenekaromról, a 2Bulletről. Az utóbbi időben nem túl szerencsés fordulatok követték egymást életükben, mivel egyik vokalistájuk, Kentaro kiszállása után most a hölgytag, Romy jelentette be, hogy egészségügyi okok miatt nem folytatja a csapatbéli tevékenységét. Így létszámuk rögtön a felére apadt, s ezentúl már csak K zseniálisan gonosz orgánumát csodálhatjuk meg felvételeiken. Pletykáltak egy időben európai klubturnéról, mely sajnos nem jött össze, pedig isten bizony, meglátogattam volna őket, hogy élőben is megcsodálhassam bizarr előadásukat.

Pár ingyenesen letölthető dalt így is sikerült összehozniuk, melyet last.fm-ről megszerezhetőek. A Capital Punishment és a Gung-Ho Guns kivételével nem érzem őket olyan erősnek, mint az eddigi szerzeményeiket, talán ezen is tapasztalható a tagcserék miatti hercehurca hatása.

2Bullet - Anarchism - Ingyenes letöltés:

Akik még nem ismerik őket, azt ajánlom, ne ezzel kezdjék a diszkográfiát, hanem a régebbi anyagaikkal, viszont törzsrajongók hozzácsatolhatják a többihez. Remélem, virradnak még rájuk szebb napok, s nem fullad ki szép csendben a zenekar.

Forma-1 napló: Brit Nagydíj

2011-07-11T10:58:00.001+02:00

Lassan közeledünk a szezon közepe felé, s az események egyre rosszabbodnak. Az időmérő edzést nem tudtam megnézni, mert úton voltam Prágából hazafelé, de Kobayashi 8. eredménye arra késztetett, hogy vidám hangulatban üljek le a képernyő elé. Az időjárás eléggé vegyes volt, mert a futam előtt esett, ezért a pálya egyik része már félig felszáradt, a másikon pedig még állt a víz, így nem igazán tudtam, mire számítsak. A legelején minden jól alakult, Kobayashi tartotta a nyolcadik helyét. Azután, még szinte a legelején a NAGY NÉMET AUTÓVERSENYZŐ (mindenki bocsásson meg, akinek más a véleménye, de úgy rühellem Michael Schumachert, ahogy van), vagy szándékosan, vagy bénaság miatt - egyiket sem tartom megbocsáthatónak - , de belefutott Kobayashi hátuljába, aki így megperdült, s a tizedik helyre esett vissza. Ezután jött a második nagy, idegrohamra késztető esemény. Kerékcserénél a boxban az indítóember túl korán engedte el Kobayashit, aki így majdnem belefutott az éppen beálló Pastor Maldonado autójába. Hogy el ne gázolja társát, oldalra rántotta a kormányt, így sikerült elvinnie a Williams csapat szerelőpisztolyának teljes állványát. Nem elég, hogy ezért keményen megbüntették, de kétségkívül történhetett valami a gépével, mert ezt követően nem egészen tíz kör megtétele után motorhiba miatt kiállni kényszerült. Így az idén másodszor nem tudta befejezni a versenyt, s ez a múltkori valenciai 16. helyes malőr után bizony elég siralmas eredmény. Csodálkozom is, hogy ezek után nem nyilatkozott valami cifrát, oké, a japán visszafogottság, de azért hallottuk már őt frusztrált kijelentéseket tenni...

A versenyt egyébként nagyon izgalmas módon végre Fernando Alonso nyerte, aki már nagyon megérdemelte ezt a helyezést, mivel egész szezonban keményen hajtotta a Ferrarit, hogy legalább megközelítse időnként a Red Bullokat. Vettel világbajnoki pontversenybeli vezető pozícióját még így sem ingatta meg.

A verseny eredményei részletesen itt olvashatóak.

Végezetül visszatérve Kobayashihoz: a pletykák ismét szárnyra kaptak, hogy bár biztos a helye a Saubernél, azért ő már kitekintget ebből a csapatból, s jól is teszi. Úgy érzem, Perez balesete óta ő szép lassan visszacsúszott a második számú versenyző pozícióba ennél a teamnél, s mivel köztudott, hogy a Saubert egy mexikói milliárdos pénzeli, a mexikói Pereznek mindenképpen nagyobb előnyöket fognak kicsikarni. Hiába istápolja Peter Sauber csapattulajdonos hősünket, hosszú távon ez nem lesz jó hely a számára. S ahogy ő sztárolni tudja saját magát, nem hiszem, hogy megelégszik ennyivel. Kábé nyolcéves kora óta életcélja, hogy Forma-1-es világbajnok legyen, s kissé agresszív céltudatossága társítva a japánok közismert fanatizmusával bizonyosan arra predesztinálja, hogy előbb-utóbb megvalósítsa álmát. Szóval hajrá, Kobayashi drágám, bízunk benned!

Egy kis öltözős jelenet (inkább vetkőzős lenne....)

Prágai útinapló I.

2011-07-10T10:45:00.001+02:00

Élménybeszámolómat muszáj lesz több részre szednem, mivel nem akarok kisregény méretű posztokat írni, melyeket türelem híján úgysem olvas el senki. Prágai utazásunk eleje meglehetősen kalandos volt, mivel hogy életem párja igencsak lazán szervezte meg az utazást, vagyis hogy a szállásadónak fogalma sem volt róla, hogy csak este fogunk megérkezni, s így a szálláson senki sem várt bennünket. Kissé zaklatott lettem, mikor rájöttem, hogy ott állunk a szó szoros értelmében Prága egyik leglepukkantabb külvárosi utcáján, s azt se tudtuk, lesz-e hol aludnunk, vagy sem. Végül isteni szerencsénkre a gondnokbácsi beengedett bennünket szobácskánkba, mely az épület elhelyezkedéséhez képest viszonylag magas komfortfokozatúnak titulálható szállás volt.

A panzió környékén szó szerint semmi sem volt, sem egy bevásárlóközpont, sem egy jegyautomata, csak rengeteg kínai kisbolt és étterem, úgyhogy elkönyvelhettem, valószínűleg a helyi kínai negyed kellős közepére csöppentünk :)

Másnap kezdődött a napunk a három napos tömegközlekedési jegy utáni hajszával, melyet sikerült megoldanunk. Az idő elég kétséges volt, mivel végig borult ég alatt mászkáltunk, de szerencsére sem eső nem esett, sem a szél nem fújt, így az utazásunk alatti legjobb napot fogtuk ki kedden.

Hétfőn becsavarogtuk a belvárost. Prága nagyon szép város, s akik annyira el vannak ájulva kies kis fővárosunktól, azoknak ajánlom, nézzék meg egyszer ezt. Sehol egy szétesőfélben lévő, második világháborús golyók által szaggatta, szebb időket is látott klasszicista épület, amivel nálunk tele van jóformán minden kisebbrendű pesti főutca, sem szemét, sem szmog, sem zsúfoltság. A tömegközlekedés jól szervezett és lényegesen olcsóbb, mint itthon, talán ennek is köszönhető az, hogy nincsenek dudáló autók és feltorlódott kocsisorok, még a főbb közlekedési utak mentén sem. Vannak viszont hangulatos, teljes szélességében korhű térkövekkel borított utcák és őrülten összevissza száguldó villamosok, valamint rendkívül türelmes autósok, akik a legrezignáltabb nyugalommal várják ki, míg a bamba turisták elmásznak a szűk utcákon rendelkezésre álló egyetlen sávon, melyen gyalogosnak, gépkocsinak és tömegközlekedésnek egyaránt el kell férnie.

A belváros nevezetességei közül sikerült eljutnunk még a Svejk című regényből ismert 'Kehely' vendéglőbe is (Hostinec U Kalicha a becsületes cseh neve). Itt ugyan kora délután még nem volt nagy a tömeg, s a sör ára is elég borsos volt, viszont rögtön egy literes korsót biggyesztettek az ember orra alá olyan jófajta cseh itókával, mely után az ember nemigen kívánkozik többet magyar sört innia. A Kehely egyébként meglepően nagy hely, én valahogy kisebb ivóra számítottam a Svejk regénybeli leírása alapján :)

Beszámolómat folytatom legközelebb, több fényképet egyébként felraktam a fészbúk adatlapomra is, ahol megtekinthetitek őket.

Frusztráció

2011-07-02T12:19:00.000+02:00

Rájöttem, szart sem érnek a hosszútávú időjárás-találgatások. Én is kaptam egyet év elején, s annak alapján időzítettem az idei nyaralásomat, s lám, ha kinéztek az ablakon, ti is valószínűleg kabátban sétáló emberkéket láttok a felhős ég alatt.

Mivel ilyen nagyszerű az idő, úgy tűnik, Prágában kizárólag sört fogok inni fedett helyeken, mert másra nem lesz lehetőségem.

Szóval most egy kis blogszünet, aztán egy hét múlva jelentkezem élménybeszámolóval is.

Mellesleg elveszett a Sugimoto Yoshinori diszkográfiám is, amit vagy három hónap alatt szedtem össze, mivel a művész úr oly nagy népszerűségnek örvend, hogy még egy tisztességes felsorolást sem nagyon lehet találni a kiadott lemezeiről, nemhogy megszerezni mindet. Persze, amíg ilyen kedvesen beszólogat volt zenésztársainak, hogy akkor fog velük újra összeállni, ha két anyja lesz (vagy valami hasonló :)), addig nem is fogja elnyerni a japán közönség kegyeit. Kösz, Yoshi, vadászhatok újra a cuccaidra.

Heidi: Gekkou Show

2011-06-29T09:45:00.000+02:00

Mérhetetlenül későn tudtam hozzájutni a heidi (relatíve) új single-jének anyagához. Bár megszoktam, hogy a csapat cuccai nem örvendenek túl nagy közkeletnek (a 2009-es live videójuk anyagát máig nem tudtam megszerezni), mégis elszomorít kicsit, hogy ekkora érdektelenség övezi őket nemzetközi téren, míg Japánban közkedvencnek számítanak.

A négyszámos anyag május 11-én jelent meg, s míg a címadó dalhoz készített PV pillanatok alatt megjelent a videomegosztókon és más helyeken, addig maga a hanganyag mindeddig fellelhetetlen volt. Most sikerült csak meghallgatnom a második major single-t, s bár nem találom rossznak, most sajnos azt kell mondanom, nem üt annyira, mint a többi.

Féltem a heidi major banddé válásától, mert valahogy ez sok bandát szigorúbb keretek közé szorít a japán zenei színtéren, s néha talán mintha a kreativitás is megcsappanna egyeseknél. A Senkou Mellow albumnál még nem éreztem ezt, de ez a single már valahogy nem ragadtat olyan fanatikus érzelmekre, mint a heidi indie anyagai. A Chaser és a címadó Gekkou Show dal is tartalmazza ugyan a zenekar stílusának minden jellegzetes jegyét, a dalok mégsem másznak be az ember agyába, s úgy érzi az ember, ezeket a futamokat már ezerszer hallotta tőlük. Talán egyedül a Yashashii Uta című dalnál kaptam fel a fejem, míg rá nem jöttem, hogy ez csupán a Senkou Mellow egyik dalának újrakevert verziója (hiába, nem tudok minden japán címet megjegyezni :)). Így hát végeredményképpen nagyon sajnálom ezt az ötlettelen single-t, remélem, pillanatnyi botlás volt csupán a részükről. Amennyiben nem, sajnos, ott tartok, hogy szinte minden japán kedvencem kifáradt vagy feloszlott (a Deathgaze kivételével, ami azért még tisztességesen tolja a szekeret), az újak közül pedig nemigen találtam még olyat, melynek fanatikus pártolója tudnék lenni.

Befejezésképpen tekintsétek meg a Gekkou Showtime PV-t, mely szintén nem nagyon tér el sem hangulatában, sem megjelenítésében az eddigi videóiktól. Talán szeretnék már egy kicsit kreatívabb PV-t is, ha lehetséges.

Forma-1 napló: Európa Nagydíj

2011-06-27T10:16:00.001+02:00

A spanyolországi Valencia utcai pályáján megrendezett Európa Nagydíj számomra az év mélypontja volt az eddigi szezonban. A Sauber csapat hiába ígérte a nagy technikai újításokat, azok balul sülhettek el, s ráadásul azzal, hogy a jóval agresszívabb Kobayashi helyett a gyorsabb, de korántsem olyan kullancs Perezt juttatták taktikai előnyhöz, annyit sikerült elérniük, hogy egyetlenegy pontszerző helyre sem sikerült behozniuk két autójukat. Ezúttal ez a verseny már az elején elúszott: Perez végül 11., Kobayashi pedig 16. lett. Remélem, ebben az évben már nem leszünk tanúi ilyen csúfos szégyennek.

Maga a verseny is rendkívül unalmas volt, szinte a rajtrács sorrendjét másolta a beérkezési sorrend. Nem voltak sem látványos csaták és előzések, sem idegőrlő ütközések vagy emlékezetes pillanatok. A futamot - immáron sokadszor - Vettel nyerte. Egyedüli megjegyzendő momentumnak talán azok a jelenetek voltak nevezhetőek, mikor a verseny napján valószínűleg nem túl kiegyensúlyozott lelkiállapotban lévő Petrov sorra beintett társainak, akik meg akarták előzni, vagy akadályozták előrejutásában, s mindezeket az autó belső kamerája remekül megörökítette :) Kétségkívül vicces volt, ám nem ennek kellett volna lennie a futam csúcspontjának.

Legközelebb jön Silverstone, egy régi, patinás és sok előzésnek teret adó pálya, s egyben új versenyrendszabályok, melyeknek az a célja, hogy a túl erős csapatokat visszafogja. Talán a Saubernek sikerül kiköszörülnie a valenciai csorbát, s újult erővel vágnak neki a csatának. És jól meggondolják, hogy kinek adnak nagyobb teret; bármennyire is tehetséges Perez, sosem fogja tudni felvenni a versenyt Kobayashi fanatikus versenyszellemével.

Utóirat: a linkes oldaldobozt kiegészítettem Kobayashi Kamui hivatalos weboldalával, mely japán és angol nyelvű. Lehet nézegetni, legalább tizenötmillió fénykép van rajta saját elképesztően nagyszerű személyiségéről.

Skip Beat!

2011-06-25T13:30:00.000+02:00

Ennek a 25 részes sorozatnak kezdtem neki nemrégiben, melyet még Ellie ajánlott nekem. Hogy milyen apropóból, már elfelejtettem, de a napokban, ahogy átnéztem a myanimelist-en található kívánságlistámat, megtaláltam benne ezt a szériát.

Ez a 2008-ban készült alkotás leginkább a vicces-shoujo animék vonulatába sorolható be, hangulatában kissé a Lovely Complex ugrott be először, mikor nézni kezdtem. Az anime archetípust megtestesítő főhősnő, a jólelkű, ám rendkívül idegesítő Mogami Kyoko szegény családból származik, s mikor gyermekkori barátja (és egyben szerelme) Fuwa Sho megkéri, hogy költözzön vele Tokióba, s támogassa őt a sztárrá válásban, a lány gondolkodás nélkül otthagyja a középiskolát, s a fiúval megy. Két állásban dolgozik orrvérzésig, hogy fenntartsa menő apartmanjukat, miközben Sho csak a karrierjére koncentrál. Egyszer aztán véletlenül kihallgatja, amint a fiú arról beszélget csinos menedzserével, hogy csak azért hozta őt Tokyóba, hogy legyen, aki eltartsa és főz-mos rá. Természetesen ezzel összetöri szegény lány szívét, aki ettől fogva csak arra tud koncentrálni, hogy bosszút álljon a nagyképű barátján. Bepofátlankodik a rivális idolügynökséghez, az LMC-hez, csak azért, hogy ő is bekerüljön a showbusinessbe, mindenféle motiváció és előképzettség nélkül.

Mindezek után nem nehéz elképzelni, hogy mennyi visszás helyzetet szül az alapszituáció, míg ki nem derül, hogy Kyoko tulajdonképpen nagyon is tehetséges színésznő, mégha soha nem is gondolt rá azelőtt, hogy ilyesmivel szeretne foglalkozni.

Jó shoujo anime természetesen nem létezik szerelmi szál nélkül, s Kyokora bizony ez is rátalál a történet folyamán.

Úgy gondolom, elég szórakoztató sorozatról van szó, s ha nem is váltja meg a világot, nagyszerű időtöltés lehet a jó shoujo anime kedvelőinek. Próbálkozzatok hát meg vele ti is!

Forma-1 napló különkiadás: Niki Lauda megfilmesítve

2011-06-22T18:35:00.001+02:00

Hollywood közelgő filmtervei között szerepel, hogy 'Rush' címmel vászonra viszik Niki Lauda, háromszoros osztrák pilóta 1976-os szezonjának drámai történéseit. Ebben az évben a Német Nagydíjon Lauda már 20 ponttal vezette a világbajnokság tabelláját riválisa, James Hunt előtt, amikor tragikus balesetet szenvedett, kis híján benn égett az autójában, s ugyan saját lábán szállt ki az összeégett roncsból, de ezután kómába esett. Hat hét kemény erőfeszítéssel teli gyógyulás után azonban ismét rajthoz állt, hogy megszorongathassa James Huntot. Ebben az évben versenytársa mindössze egyetlenegy ponttal nyerte meg a világbajnokságot előtte úgy, hogy az osztráknak mindeközben két versenyt teljesen ki kellett hagynia, s szó szerint a halál torkából jött vissza, hogy újra autóba ülhessen. A Forma-1 hőskorában korántsem voltak olyan biztonsági előírások és berendezések, melyek megakadályozhatták volna az ilyesfajta baleseteket, s sajnos, sok tehetséges pilóta élete múlt azon, hogy benn égtek az autóikban. Lauda talán az egyike a szerencsés kivételeknek.

A forgatás időpontját még nem tűzték ki, de rendezőként már felmerült Ron Howard Oscar-díjas direktor neve (Egy csodálatos elme). Nagyon reménykedem benne, talán ő egy olyan szereplője a hollywoodi filmiparnak, aki nem fog egy tipikus amerikai tömegterméket kiadni a keze közül. Ha más nem, a mi Niki Laudánk megérdemelné, hogy méltóképpen örökítsék meg drámai küzdelmét a halállal.

Blood Stain Child: Epsilon

2011-06-20T12:55:00.000+02:00

Egy olyan albumról szeretnék most írni a bejegyésemben, mely a napokban a legtöbbet szólt mindenféle zenelejátszásra képes szerkezetemben. Ez pedig a Blood Stain Child nevű formáció legújabb kiadványa.

A banda egy amolyan - nyugati kifejezéssel élve - japán 'nu-metal' csapat, mely stílus fő ismérve, hogy olyan elemeket kever bele a tradicionális rockzenébe, melyek a régebbi időkben elképzelhetetlenek voltak. A Blood Stain Child jelen esetben az elektronikus hangzást és a női éneket párosította a húzós rockzenével. 2000-ben alakultak meg Ryo (vokál, basszusgitár), Ryu (gitár), Daiki (gitár), Aki (billentyűk) és Violator (dob) felállásban. 2001-ben adták ki az első, kétszámos anyagukat, s az ezen szereplő 'The World' című számuk abban a megtiszteltetésben részesült, hogy egy profi wrestler, Sasaki Kensuke használta bevonuló zenének. 2002-ben jelent meg első stúdióalbumuk, s ekkor kezdték meg első turnéjukat. Második lemezüknél az ismert finn producer, Anssi Kippo bábáskodott. 2005-ben Daiki ment és helyére Shiromasa jött a gitárosi poszton. Ugyanebben az évben, a harmadik lemezük megjelenésekor vette őket szárnya alá a dán producer, Tue Madsen, s 2006-tól lemezeiket Európában és az Egyesült Államokban is hivatalosan megjelentették. Látható tehát, hogy egy olyan zenekarról van szó, mely zenei stílusában hűen követi a jelenlegi nyugati trendeket, s mint ilyen, érdekes színfoltja a japán zenének. 2007-ben új énekes, Sadew és új gitáros, G.S.R érkezett a csapatba, majd kisvártatva távozott Sadew és a dobos, Violator. A jelenlegi felállást egy női vokalista, Sophia, és egy új dobos, Gami erősíti.

A legújabb, Epsilon című lemezük hűen követi a csapat korábbi lemezeinek irányvonalát, azaz a trance-metal vonalat, valahogy most érezhetően megkomponáltabb dalokat sikerült összehozniuk az albumra. 12 számot tartalmaz, amit a japán kiadás megfejel még egy nótával (void dmn. - str. remix), az európai pedig egy másikkal (Royal Sky). Mindegyik dalban első hallásra magával ragadja az embert a pszichedelikus szintetizátorhangzás, a kidolgozott gitártémák és a férfi-női hang kettősségére felépülő ének. Nem is tudnék semmit kiemelni róla, de ha nagyon erősködni akarnék, a S.O.P.H.I.A., az Electricity és az Eternal című dalokat tudnám említeni, mint olyanokat, melyek egy hajszálnyival jobban tetszenek a többi jó dalnál.

Korábban nemigen győzött meg a munkásságuk, hiszen a nyugati színtéren nagyon sok hozzájuk hasonló, színvonalas zenekart hallottam, ám ezzel az albumukkal azt hiszem, engem is rábírtak arra, hogy kicsit pozitívabban álljak hozzá előző dolgaikhoz. Javaslom mindenkinek, ismerkedjen meg velük, érdemes.

Thelomeris - egy újabb magyar sci-fi kísérlet

2011-06-17T19:13:00.000+02:00

Nemrég vettem a hírét, hogy újabb vállalkozó szellemű emberek kísérelték meg annak a közismert ténynek a megváltoztatását, hogy a magyarok nem tudnak jó sci-fi filmet forgatni. Nekem, akinek egyik kedvenc irodalmi műfajom a tudományos fantasztikum, mindeddig igen fájó pontom volt, hogy míg kitűnő íróink vannak, a filmes megvalósítás igencsak gyengélkedett, s nem kizárólag a pénzügyi források szűkössége miatt.

A Thelomeris - Sorsvonalak című film megvalósítására Hatvani Balázs filmrendező vállalkozott, s a stáblistában néhány ismertebb magyar színész (Rudolf Péter, Dörner György) neve a rég elfeledett, egykori Luke Skywalker-é, azaz Mark Hamill-é díszeleg. Ahogy hallottam, valami része a szponzorációban is lehetett, máskülönben elég érthetetlen lett volna, hogy sok évvel sosemvolt színészi karrierjének félbetörése után miért pont egy magyar alkotásban bukkan fel.

Maga a történet az állítások szerint a Thea Von Harbou regényéből készített 1927-es német expresszionista klasszikus, a Metropolis amolyan magyar, steampunkosított verziója. Már ez felkeltette az érdeklődésemet, hisz aki ismeri, tudja, hogy a film milyen szerepet töltött be a science fiction mozi történetében, s mennyi ihletet adott a steampunknak, mint műfajnak a XX-XXI. század folyamán.

Az alkotók hollywoodi színvonalú CGI-t és látványt ígérnek, melyet igen halk hümmögéssel fogadnék, hiszen közismert, hogy a hazai gyengécske fantasztikusfilm-termés egy része épp a látványvilág miatt vérzett el siralmasan (az idősebbek talán még emlékeznek a Pirx tévéfilm-sorozatra, mely máig is a gyatra megvalósítás alfájaként és omegájaként él a köztudatban). Emellett remélem, hogy azért a ló túloldalára mégsem esnek át, mint mostanában oly sokan Hollywoodban, és kapunk egy tökéletes CGI piffpuffot értelem nélkül.

Nagyon-nagyon hinni akarom, hogy lesz jó magyar sci-fi mozi. Az első, 1942-es Szíriusz óta elég sok idő telt már el ahhoz, hogy e műfaj hazai rajongói is megkaphassák azt, amire eddig csak vágyakoztak.

Feloszlik a D'espairs Ray

2011-06-15T14:42:00.000+02:00

Még egy szünet, aminek úgy tűnik, nem lesz vége. A D'espairs Ray, mely nemrégiben Magyarországon is adott egy koncertet, s mely eme esemény előtt nem sokkal jelentette be hiatusát, végleg megszűnik létezni. Mint ismeretes, énekesük, Hizumi egészségügyi problémái miatt kényszerültek a leállásra, s mivel állapota továbbra sem mutat javuló tendenciát, kénytelenek voltak megtenni ezt a fájó bejelentést.

Bár nem voltam ízig-vérig fanatikusa a bandának, viszonylag jónak találtam zenéjüket, ám ennek ellenére sajnálom feloszlásukat. Méghozzá azért, mert a visual kei szcéna egy régóta fennálló, minőségi munkát felmutató bandájáról van szó, melyből sajnos oly kevés maradt talpon manapság, s a 'next generation', ha szabad így kifejeznem, mindeddig még nem sorakoztatott fel oly sok csapatot, mely ezeknek a zenekaroknak a nyomába tudna érni.

Az An Café, a Deluhi, a Kagrra után elmegy egy negyedik nagy banda is, s a japán rockzene kétségtelenül szegényebb lesz nélküle. R.I.P D'espairs Ray (1999-2011).

A Shoujo manga három mestere

2011-06-14T17:03:00.000+02:00

A Japán Alapítvány újabb kiállítással örvendeztet meg bennünket, ezúttal a shoujo manga három mesterének, Hagio Moto-nak, Miuchi Suzune-nak és Okano Reiko-nak munkáiból válogat.

A kiállítást június 9-től július 8-ig lehet megtekinteni. Pontos részletekért a Japán Alapítvány honlapját lehet meglátogatni:

A Shoujo manga három mestere kiállítás: