Nagyon nagy várakozással tekintettem az ex-Deluhi dobos, Sujk új szólóalbumának elébe. Egyrészt örültem neki, hogy valakit ismét mozgolódni látok a csapatból, másrészt tartottam a dologtól. Meg kell mondani: a Deluhi amennyire lendületesen indult a pályája elején, annyira kifulladt a végére, s mivel a lemez elkészítésénél főként a régi tagok bábáskodtak, nem tudtam, mi fog kisülni az egészből.
Nos, az Arkhelism 10 számot tartalmaz, melynek egy része instrumentális, másik felében Juri énekét hallhatjuk. Sajnos az első találkozáskor kiderült, hogy elég nagy melléfogás az egész album. Mintha a Deluhi soha ki nem adott, teljes hosszúságú lemeze lenne, de nem a pályájuk elejéről származó, zseniális darabokkal teli, hanem egy ötlettelen, fáradt utánérzés. Részletesen nem kívánok írni a dalokról, mert az egyenletesen gyenge teljesítményből semmit sem tudnék kiemelni. Ez egy tipikus, egyszer fogyasztható termék.
Véleményem szerint Sujknak tovább kellett volna egy kicsit érlelnie a dolgait ahhoz, hogy vissza tudjon kapaszkodni arra a szintre, ahol egykor tartott. A korai visszatérés okait nem tudni: lehetséges, hogy szerződés kötötte valamilyen anyag kiadására, mindenesetre az egészen annyira érződik az erőlködés, hogy teljesen felesleges volt egy ilyen lemezt a piacra dobni.
Ezek után még mindig kíváncsian várom, hogy hova tovább ezután, Suiko-san?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése